Valami egészen más

2010 augusztus 11. | Szerző: bamby21 |

 Eltelt néhány hét….rohadt fáradtan tettem le este a munkát a kórházban. Márcsak érjek haza és annyi….zuhanok az ágyba és már alszom is.

Battyogok le a kórházi lépcsőn….és már kapcsolom is be az mp3-at. Nem érek el még a buszmegállóig sem, mikor valaki megveregeti a vállamat. Megfordulok….a rendőr srác…..na, remek.

-Szia…. – nem jutott eszembe hirtelen a neve sem.

-Szia Eszter….amúgy még mindig Krisztián vagyok!

-Szia Krisztián….ne haragudj, csak nem jutott hirtelen eszembe…a neved! Bocs…

-Semmi gond! Merre mész?

-Haza….

-Dolgoztál?

-Nézz rám….hulla vagyok!

-Észrevettem…

Most erre mit kellene mondanom?????

-És te…mi járatban?

-Téged vártalak igazából.

-Engem?

-Aha….téged bizony.

-És miért, ha szabad kérdeznem?

-Szeretnélek elhívni valamikor egy….kávéra….ha persze csak nem gond?!

-Háááát….nem tudom!

-Van barátod, igaz?

Telitalálat!!!!! Vagyis csak félig meddig?!

-Ez egy kicsit bonyolult….

-Barátnő…esetleg? – vigyorodik el.

-Nem….heteró vagyok…szigorúan!

-Értem…akkor hát?

Van önbizalma, meg kell hagyni!

-1 óra múlva jön a következő buszom….addig ráérek.

-Oké. – mondta, azzal, nem messze a buszmegtől beültünk valami kocsmaféleségbe, kávézni. Ádám Krisztián valójában nem is csak szimplán Ádám Krisztián, hanem van vezeték neve is, de mindenkinek így mutatkozik be, mert a Krisztián nevet szereti csak használni….szóval, igen, még vannak olyan emberek, akiket igenis zavar a két keresztnév:)

Mindegy….szóval, mint kiderült, ez a rendőrsrác, miért is ne alapon, 28 éves, barna hajú, kék szemű….és valami veszettül helyes, amikor mosolyog:) Érdekes, de valami megfogott benne….mindenféle, fajta lelkiismeret nélkül….igaz, nem tudom mi….de igencsak rendbe van a gyerek:) bár, azt meg kell hagyni, hogy mikor megkérdezte, mennyi idős vagyok, és én válaszoltam neki, hogy 21….kicsit nézett a gyerek, mondván….ő kb.25-nek nézett…

Na igen…ez a sötét haj….biztos kicsit lenyanyásított:) Oda se neki! Mondanom se kell, az egy órából nem egy óra lett, hanem majdnem három, és már régen besötétedett, mikor elindultunk végre hazafelé….mert ő bizony jött velem még egy jódarabig, mert nem messze a belvárostól lakik, egy szép park melletti tömbben, ahova régebben sokatjártam én is olvasni meg csak szimplán duzzogni, míg Nóriékkal laktam.

Szóval, álltunk a liget kellős közepén és néztünk egymásra mint két hülye. Ez az én mákom….minden pasi minimum 2 fejjel magasabb nálam és kétszer akkora, mint én…így, ő is:) Tetszik a stílusa is….farmer és egy szürke póló van rajta….és atya ég…..olyan vállai meg karjai vannak, mint egy jólmegtermett kidobónak:) Ez nem fair velem szemben…..az agyam már sunyiban küldi az infókat a testemnek…..alaposan szemrevételezem a srácot és nyugtázom: bejön, úgy, ahogy van! Pedig én nem….esküszöm nem szándékosan….de valamiért mégis érdekel. A kattogásomból a nevetése ránt vissza a sivár valóságba:

-Aranyos vagy, mikor így elbambulsz!

(fülig vörösödök)

-Ó….köszönöm szépen…a fáradtság teszi!

-Érthető…..nem éppen egyszerű a te munkád sem.

-Hát, nem éppen…de…had kérdezzek valamit?!

-Ki vele!

-Minek köszönhetem ezt…az előbbi meghívást?

A srác megvonja a vállát.

-Kiváncsivá tettél…

-Mivel?

-Tetszett a helytállásod és….ahogy az igazgató előtt viselkedtél….

-Óóóóó…..

-És….mert helyes lány vagy….van stílusod.

Ha tudná, hogy azért öltözöm így, ahogy, mert az ex pasim kidobálta a régi cuccaimat, amik neki nem tetszettek…..pffff….:))

-Köszönöm….kedves tőled, igazán! – mondom félszegen, amint egy csigaházat rongálok éppen magamelőtt.

Krisztián hallgat, de érzem, hogy engem néz….én meg nem merem még a fejemet se felemelni….mert a tekintete túlontúl beszédes….és egyszerűen mindent ki lehet belőle olvasni…..félek, hogy olyan valamit olvasnék ki belőle, ami talán nem volna ellenemre…

-Hát…akkor én lassan megyek is….holnap megint munka! – mondom, majd elkezdek hátrálni.

-Holnap is estig leszel?

-Ugyanígy, mint ma….este 6-ig!

-Ismét kávé?

Elmosolyodom….ennek a pasinak nem tudok nemet mondani, akármennyire is szeretnék….egyszerűen nem megy!

-Oké…

-Akkor holnap…

Sarkonfordulok és megindulok a zebra felé. A szivem eszeveszett módon kalapál, mintha lefutottam volna a maratont….és gondolatban már erősen a holnapi napon kattogok….de rohadt messze lesz még az, istenkém:)…hmmmm…..:)