Jó…DE mégsem?!

2010 augusztus 12. | Szerző: bamby21 |

 Az idő a mai napomon szinte hogycsak vánszorgott, ólomcipőkben.

Mindegy….még fáradtabban, mint előző este, de végeztem, viszont….Krisztián nem volt sehol, mikor leértem. Már indulni készültem, mikor megszólalta mobilom, sms:

“Várj meg a buszmegállónál! Nemsokára ott vagyok, csak elaludtam a tv előtt.”

De jó….gondoltam magamban. Időközben, beborult…..és cseperegni kezdett az eső…de legnagyobb meglepetésemre Krisztián kocsival jött…..viszont még így is kicsit elázott, mire beért a parkolóból….aminek, őszintén szólva, én csak örültem, mert a póló mégjobban feszült rajta….nekem pedig volt minn legeltetni a szemeimet. hehe:)

Hülye vagyok, esküszöm….mert mikor megállt előttem és kicsit összekócolta a haját, hogy kicsit hamarabb megszáradjon…le sem tudtam róla venni a szemeimet. Ő meg elvigyorodott, ismét:

-Megint fáradt vagy?

-Miért?

-Bambulsz…

-Jaaaaa….neeeeemmmm….most csak szimplán….ottfelejtettem a tekintetemet valahol, ennyi.

Jó vele beszélgetni….van is miről, és viszonylag könnyen is megy (menne) ha néha nem nehezíteném meg saját magam dolgát is. Gondolok itt olyanra, mint az álandó el-el bambulásom és hogy a gondolataim néha egészen máshol kalandoznak….persze Vele kapcsolatban, róla….de valahol totál máshol vagyok ilyenkor agyilag, és bevallom, ez már néha engem is zavarba ejt…..és ezt azt hiszem most ő is sikeresen levette:

-Te szeretnéd tudni, mire gondolnak más emberek?

-Isten ments! Márcsak az hiányozna….aztán bekattannék, mint Mel Gibson, a Mi kell a nőnek-ben?! Te talán igen?

-Engem érdekelne…

-Sok szerencsét hozzá….én inkább kihagynám!

-És te? Mire gondolsz éppen?

-Én?

-Naná…

-Hátttőőőőő….hmmm….lássuk csak!?

Igyexem nyugodt maradni….de az igazat mégsem mondhatom meg neki….mert amit erre kapásból rá tudnék vágni, az a szex….

-Szóval? – kérdez vissza vigyorogva ismét.

-Hagyjuk inkább….nem publikus.

-Hmmm…rendben.

A frászt van rendben….de mindegy. Előző éjjel, valamin kicsit megakadtam. Nevezetesen azon, hogy akkor neki mi is a foglalkozása…azt mondta rendőr….de valami nem smafu ezzel….merthogy még sosem láttam őt “dolgozni”, elég sok szabadideje van…..nem éppen fest úgy, mint aki napi 12-es műszak után lenne….és valahogy küllemre se egy átlag fakabát kinézete van….erős, nagydarab…..félelmetesen nagy (nekem relatíve mindenki az, aki nálam nagyobb és pasiból van)

Szóval, jah….ismét elemében van….de mikor már a második kört isszuk a “mantendjúszból”…..a gyomrom lassan kezdi bemondani az unalmast….kajálnom is kéne valamit. Leléptünk pizzázni, és valami iszonyat jól éreztem magam, mert a hülyeség csak úgy dőlt belőle….alig bírtam az utolsó falat pizzámat betuszkolni a képembe, mert annyira röhögtem már a végén. Nagynehezen sikerült aztán. Elsétált velem hazáig, a kocsiját otthagyta a pizzéria mellett, mert nem akartam ezt az alig 300 métert kocsival megtenni….és így még kicsit hangulatosabb is volt az este….tk: zárása, vele.

Áll velem szemben, és valamit észrevesz az arcomon. A hüvejkujjával valamit letöröl a számról, aztán megnyalja az ujját…..én pedig még ettől az aprócska, alig érezhető érintésétől is megborzongok.

-Ketchup….jól tippeltem!

Kicsit meghátrálok első illetődöttségemben…ő meg elvigyorodik.

-Szépen össze tudod magad maszatolni, meg kell hagyni! – majd a pólómra mutat, amin valóban egy szép nagy piros folt virít.

-Ó….persze! Ez is hozzám tartozik….amint látod. Anyám látná….elsírná magát! Rémes vagyok….rémesen maszatos.

Krisztián nem válaszol semmit a hallottakra, de ahogy felnézek, valósággal lebilincsel a tekintetével….elveszve érzem magam azokban a gyönyörű kék szemekben….és mindezt még ha akarnám se tudnám letagadni. Kicsit közelebb lép hozzám, én pedig meghátrálok, vagyis hátrálnék, mert a hátam beleütközik a bejárati kapu vizes táblájába…na, akkor erről ennyit….sarokba lettem szorítva.

-Csak nem menekülni készülsz?

-Áhhhh….(én, ugyan?!?!) Miből gondolod?

Érzek némi gúnyt a hangjában, amit elneveti magát….végül hozzám hajol, homlokon csókol és megsimogatja az arcomat.

-Jó éjt….

-Neked is… – mondom végül nagynehezen, amint nyelek egy nagyot.

Mindenféle hezitálás nélkül sarkonfordul és elindul vissza a kocsijához. Fellélegeztem, végre….csak nem értettem, ha ennyire érdekel, miért tojtam be attól, hogy…..csak szimplán….közeledni próbált felém?