Minden vég egy másik kezdete is egyben…

2010 augusztus 14. | Szerző: bamby21 |

 Szombat délután. Ülök a kanapén és bambulok ki a fejemből a tv-re. Nem tudom mit nézek, nem is igazán fogom fel azt sem, miről beszélnek benne az emberek, csak nézem…..ennyi.

Barni ül a fotelban és szinte érzem, hogy már a falat kaparná kínjában, hogy mióta itt van, mégcsak hozzá sem szóltam….pedig kommunikálunk mi minden probléma nélkül….bizony….de most ez valahogy nem megy, s ezt ő is érzi.

Úgy 3 hete ugyanis leültünk beszélgetni……bizony, mi ketten….ő és én….és minden oké lett azóta, a lelkem azon fele, ami miatta és miattam volt olyannyira terhes, megkönnyebbült, nem is kicsit. Napra pontosan ma 6 hónapja, hogy külön vagyunk….és úgy is leszünk….ugyanis megbeszéltük, hogy nincs többszöri nekifutás…..véglegesen elváltak útjaink.

Ezt pedig jelen helyzetben nem bánom, még azt sem, hogy neki már van másik barátnője, lassan 3 hónapja….a poén pedig az, hogy a csajt még ismerem is: nevezetesen ex – lakótársamat, Nikit:) Niki nem sokkal azután, hogy véglegesen szétment az akkori pasijával, Danival, igen búnak eresztette a fejét…..és hát, éppen Barni is egyedül volt, egy buli alkalmával összetalálkoztak….és hát ez lett belőle:)

Hogy bánom-e? Nem….sőt….örülök neki, mert ha valakik, akkor ők aztán valóban rokonlelkek….mind ízlésben, mind életstílusban és habitusban is. Hasonló a hasolónak örül, ugye?:)Nem bánom, hogy Barnival így alakultak a dolgok, mert rájöttem, túlságosan különböztünk egymástól és teljesen mások voltak az életcéljaink…..és ez a kapcsolatunk megromlása előtt kezdett igazán látszódni.

Azóta, hogy leültünk beszélni, minden oké…..haverok vagyunk, és ez nagyon jó. Lehet vele beszélgetni és örül, hogy magamtól megjött az eszem és visszamentem a suliba. Ennyi…

-Mi baj Eszti?

Nem válaszolok, csak bambulom tovább a tv-t és megrázom a fejemet.

-Ugyan….látom hogy valami nem okés!

-Fáradt vagyok, ennyi!

(meg kell jegyeznem, csak Bazsa tud a mai napig a Krisztiános dologról, senki más)

Megjönnek Aliék, aztán Zoli….és hála istennek persze Brigi is, aki azóta az ominózus este óta úgy néz rám, mint egy marslakóra. 3párocska és én egymagamban. Fáj a fejem és a hangos beszélgetés ezt csak egyre felerősíti bennem. Minden zavar….és mindenki….még Bazsa is. Felöltözök és lelépek….az lesz a legjobb, kiszellőztetem a fejemet. Aliék ilyenkor már nem szólnak semmit, tudják, ha rámjön az öt perc, hagyni kell, had menjek, mert csak ettől nyugszom meg.

Hívok egy taxit….úgy döntöttem, kimegyek a temetőbe, viszek Norbi sírjára virágot…..régen voltam nála kint, és ilyenkor mindig tök nyugi van ott….csend és béke….távol mindentől.

Ahogy leteszem a vázába a krizantémokat, csípős szél fúj bele az arcomba. A kezeim valósággal megdermednek, mire végzek. Térdelek a jéghideg márványtábla előtt, miközben igyexem meggyújtani a mécsest, majd visszatenni a helyére, egy mutatós fehér tartóba. Ahogy felnézek, és megpillantom Norbi fényképét a tábla sarkában, elszorul a szívem….már több mint másfél éve, hogy elment….és még most is annyira hiányzik….nem szokásom magamban beszélni, de akkor úgy éreztem, ha nem mondom el neki, mi bánt, megőrülök…

-Rendeztem a dolgokat Barnival, képzeld….főleg miután….veled álmodtam…..(a Barnival való beszélgetésem előtt nem sokkal álmodtam Norbival, és ő valami olyat mondott nekem, hogy ideje tiszta vizet öntenem a pohárban, minden téren az életemben)…és azóta minden oké…szóval, jah….megtettem, amire kértél, lerendeztem a dolgot….végleg. És….most megnyugodtam….valamellyest….de….van más….ami miatt….ami bánt, na! Szóval…van egy srác, vagyis volt….és….én ismét mindent elcsesztem, nem is kicsit. A lényeg, hogy a srácot semmi perc alatt kiakasztottam….és ő dühös lett és otthagyott. Hülye voltam….és úgy tettem, mint aki számon kérhetné őt….pedig, igaza volt….nem tehettem volna…én mégis….és most jah….elszúrtam. Pedig nagyon rendes srác volt…és nagyon is kedveltem….de…ez vagyok én, megint alakítottam, szokás szerint, és lám….egyedül vagyok! Most gondolom….bolondnak nézel odafentről…..pedig…csak azért mondtam el neked mindezt…mert másnak nem merem….és….mert szégyellem is magam mindezért…

Megsimogattam a fényképet aztán elköszöntem tőle.

-Hamarosan, jönni fogok…rendben?

Valaki ekkor, hogy éppen megfordultam volna, megköszörülte a torkát.

-Elég szomorú, hogy otthon ülnek a barátaid és te ide jössz el hogy kibeszéld a fájdalmadat! Nem gondolod?

Jéggé dermedtema felismeréstől, amint tudatosult bennem, ki áll mögöttem….