Kórház story:)

2010 augusztus 15. | Szerző: bamby21 |

 Megint munka….elegem van már! Reggel olyan simán elaludtam volna, de nem, ez a szemét ébresztő megszólalt….engem meg kishíján a frász tört ki:(

Ma egész nap a kórházba leszünk, ezért nehéz napnak nézek elébe….főleg, hogy ma ott lesz Niki és Nóri is, aki az elsőévesek szokásos gyaxiját töltik éppen. Nikit szimplán Barni miatt nem akarom látni, Nórit meg alapjáraton:(

Mindegy…vagyis nem, mert mint kiderült, ők is a sebészeten lesznek, de Ildi néni megígérte, hogy annyi munkát fog nekem majd adni, hogy esélyem és időm se lesz azon füstölögni, hogy ott van a csaj, vagyis Nóra….aki bizonyosan ismét nyájaskodni akar majd és beszélgetni, velem. Ugyanis, mióta megint suli van, feltűnően barátkozós kedvében van…..csak én ezt nem igazán tudom díjazni….mert nem érdekel és mert nem akarok vele haverkodni, de ez a csaj még ehhez is hülye, hogy megsértődjön. Ez beteg, komolyan!

Dél van, leülök kajálni, erre persze megjelenik Nóri is és leül mellém. Remek…ez már megint beszélgetni akar. Nézegetem a mobilom, Krisztiánnak hátha eszébe jutok, de nem, semmi…mit is vártam volna. Ildi néni telefonja viszont megcsörren és ismételten vészjóslóan pillog rám. Na neeee! Már megint mi van?! Ugye nem egy újabb sürgős eset????

Juci, Timi, Sanyi és Laci ott ül a mellettünk lévő asztalnál. Beszélgetünk, mikor is a nagy röhögésünket Ildi néni közbeavatkozása hűti le:

-Eszter…volna számára egy feladatom!

-Igen? – kérdeztem felsóhajtva.

-Hamarosan szólni fogok!

-Rendben… – felelem lemondóan.

Kajálok tovább, egyszer csak Ildi néni kivágtat a folyosó közepére és valakivel nekiáll beszélgetni. Egyszercsak annyit hallok, hogy a többi csaj felszisszen, majd tök kuss. Ildi néni odaszól:

-Eszter….ezt a fiatalembert fel kellene a doktorúrhoz kísérnie az emeleti vizsgálóba! Kontrollra jött vissza…

Mikor megfordultam, azt hittem, ott leszek rosszul. Nemáááár….mi  mindig itt futunk össze? Krisztián ismét itt…nyeltem egy nagyot aztán az osztálytársaim piszkálódása közepette, odamentem a nővérhez Krisztián kartonjáért. Nóri ekkor odajön mellém és diszkréten végigméri magának Krisztiánt, amint az a főnővérrel beszélget.

-Ismered?

-Miért?

-Jó pasi….

-Aha…(de még milyen jó….jajj, nekem)

-Szerinted van nője?

Meg sem gondoltam, kimondtam….

-Van….vagyis nincs….vagyis, tudom is én! Ha érdekel, miért nem kérdezed meg tőle te magad!?

Elkerekednek a szemei, majd Ildi nénihez fordul.

-Ildi néni….felmehetek én is az emeletre az Eszterékkel?

Ildi néni rámpillant, és mivel látja rajtam, hogy ez bizony már menthetetlen….

-Persze….de igyekezz! Eszter maga pedig várja meg, míg a fiatalember végez a doktorúrnál, mert le kell hoznia a kartonját, megértette? – mondta, majd amint elment mellettem, kissé megszorította a kezemet, bíztatásként. Bevallom, nem segített sokat.

Alig hogy elindultunk a lifthez, Nóri máris rátért a lényegre.

-Miért jöttél?

-Megsérült a vállam…csak ellenőrzésre jöttem.

-És…miért nem kísért el valaki? Mondjuk a barátnőd?

(Krisztián azonnal vette a lapot)(engem már a rosszullét kerülgetett)

-Mert a barátnőm dolgozik….és mert nem kell kísérő nekem ilyen helyre, és általában sem.

-Szóval, van barátnőd?

-Igen, van. – felelte Krisztián, miközben én a nyakamat mertem volna odatenni, hogy közben engem nézett.

-Szerencsés csaj lehet….ha olyan pasival van, mint te! (ekkor már a gyomrom is felfordult)

-Örülök, hogy ezt te így látod!

-Miért….ő talán nem?

-Nem tudom, nem kérdezek tőle ilyeneket!

Közben persze ez a spion nem kapcsolt, a dokira várni kellett mert volt bent nála valaki…..Nóri lehuppant Krisztián mellé, én pedig velük szembe nekitámaszkodtam a hideg csempének. Fájt a fejem, égtek a szemeim és a Nóri hülyeségéhez már végképp nem volt erőm. Untatott és egyre jobban idegesített Nóri kis hülyesége…a sokadik kérdés után már valósággal fújtattam….de neki persze ez sem tűnt fel. Krisztián nekiállt piszkálni a mobilját.

-Neki írsz? – kérdezte Nóri.

-Nóri! – ripakodtam rá azonnal – mi lenne ha abbahagynád a faggatózást? Vedd már észre magad!

Nóri sértődötten elfordult, és mint aki nem lát nem hall, tovább figyelt Krisztiánra.

-Amúgy meg…igen, neki írok. – pillantott rám mosolyogva – Nem akarom hogy azt higgye, elfeledkeztem róla….vagy ilyesmi.

-Rendes tőled….hogy így állsz hozzá. Biztosan értékeli… – mondta ezt már kissé fintorogva Nóri, végre észbakapva, semmi esélye ennél a pasinál.

-Ha valaki igazán fontos neked, akkor te is így állszl hozzá, nem?

Krisztián végül bement a dokihoz, Nóri lement….engem pedig behívott a doki….még egy utolsó kötözésre, aztán ő kivonult ebédelni.

-Nincs ehhez a szobához túl sok jó emlékem. – montam halkan, amint leragasztottam a gézlapot a vállán.

-Na igen. Nekem sincs…de mostmár…ez így is fog maradni, azt hiszem!

Leraktam a cuccokat és visszaadtam neki a pólóját, hogy felvehesse. Elkapta a kezemet és odahúzott magaelé.

-Mégcsak rám se néztél, míg kint álltunk! Mi baj van?

-Hülye helyzet volt…ez a spion a volt lakótársam…előtte nem akartam, hogy kiderüljön hogy bármi közöm van hozzád, mert egy rohadt pletykafészek!

Elmosolyodott és jó erősen belémmarkolt, felszisszentem.

-Pedig reméltem, hogy minimum kikaparod ezért a szemét, hogy így viselkedett…

-Sajnálattal közlöm, hogy erre hiába vársz! Én nem vagyok ilyen. Ettől függetlenül viszont zavart, csak hogy megnyugodj… – feleltem, de azzal máris elfordultam, nem akartam látni a reakcióját. Krisztián odajött mögém és maga felé fordított, majd átölelt.

-Ezt viszont tudom, látod…mert sikított rólad….és örülök is neki.

-Ugyan miért? Tán mert fontos vagyok neked….ahogyan te mondtad… – kérdeztem kissé gúnyosan, de nem bírtam ki és elmosolyodtam.

-Szóval, ennyire hihetetlen hogy nekem is vannak érzéseim? Rendben…ezt megjegyeztem! – mondta, azzal bevágta a bunkót, én viszont nem hagytam sokáig annyiban a dolgot. Mikor indulni akart, eléléptem.

-Oké…nyugi van! Elhiszem, csak ne duzzogj, mint valami 3 éves!

-Késő bánat!

-Mivel tehetném esetleg jóvá? – kérdeztem, amint a pólója alá tévedt a kezem.

-Azt még estig kigondolom, rendben? – simította végig a nyakamat, amint felsóhajtott.

-Oké. És? Írtál nekem amúgy sms-t?

-Aha…majd olvasd el…!

Amint kimentünk, én a lépcsőn akartam (volna) lemenni, de ő berántott magával a liftbe, majd az amint elindult, nekinyomott az oldalának és megcsókolt.

-Neked elment az eszed?! – kérdeztem nevetve.

-Ugyan…csak szerettem volna hogy átéld, amit én is ott a vizsgálóban, mikor kissé….”letévedt” a kezed a vállamról!

-Édes a bosszú, igaz?

-De még mennyire…

Mondanom se kell, hogy mennyire örültem hogy a földszintről kellett a 3. emeletre felgaloppoznom, de legalább volt valami jó is a munkámba a mai napon…tetszett ahogy betámadott a liftben:)

Ja, és igen, írt sms-t:

“Hiányzol!”

Jahhhhahahahahahaaajjjjjjj:)