Na, most mi van?!

2010 augusztus 15. | Szerző: bamby21 |

 Nagynehezen, de elindultam haza. Dúdorásztam, vigyorogtam, mint akinek nincs ki a 4 kereke. Senki nem volt otthon egy darabig, de aztán mikor Bazsáék megjöttek….szemet szúrtam nekik, bár nem igazán akartam erről a pasi dologról beszélni Barni előtt, mert közben ő is befutott.

-Mi van bébi? – kérdi Bazsa, amint egy cuppanós puszit nyom a fejemre.

-Semmi….

-Hol voltál….tegnap éjjel? Csak nem a pasinál, aki délután keresett itthon? Krisztián?

-Pssssszt! Csendesebben már, na! Még a szomszéd nem hallotta!

-Na…akkor meg?

-Ott voltam nála, nna! Elégedett vagy?

-Az….mostmár igen!

Levágódtam Barni mellé a kanapéra és nekiálltam kajálni.

-Hallom bepasiztál?

-Aham….

-És?

-És mi? – néztem rá értetlenül.

-Jól megvagytok?

-Még igen friss a dolog, szóval…

-Óóó….értem. Ali mesélte…hogy igencsak robosztus megjelenése van!?

-Hát….mint egy masszív kidobóember…kábé.

Barni végignéz magán aztán nekiáll röhögni.

-Mit röhögsz?

-Akkor gondolom ne szoljak be neki mégcsak véletlenül se, mert a tekintetével is képes ölni, nem?

-Hát….elsőre…elég barátságtalan kinézete van, de nem rossz gyerek….és….nem balhés.

-Na, mi ütött beléd hirtelen? A jófiúk kerültek fölénybe? Meguntad az énfajtámat? – mondta kissé cinikusan, én pedig elsőre nem akartam elhinni, amit hallok.

-Mi van? A te fajtádat? Mert te milyen vagy? Csak azért mert ki vagy varrva….az még nem jelent semmit!

Elvigyorodott, amint a szeme sarkából rámpillantott.

-Tudom, te kis hülye! Csak piszkállak…de mégis, furcsa, hogy…így látlak!

-Hogyan?

-Boldognak….pedig…azóta már eltelt egy kis idő…és én is….találtam valakit azóta.

Nem szóltam semmit. Nem is tudtam volna mit…nem értettem, ezt most miért mondta, de mindegy, ezt neki kell tudnia. Amúgy meg:

-Figyelj….ha neked gondot okoz, hogy én mással vagyok….nem kötelező őt idehoznom és megismerned….egyenlőre legalább is biztosan nem! Neki is megvan a maga élete és barátai….elvagyok velük is…

-Dehogy, Eszter! Engem ez nem zavar….vagyis….még kicsit igen! De azt nem várhatom el és nem is tenném, hogy csak miattam ne hozd el őt ide! Ez Aliék lakása, ha ők szívesen látják, hát legyen….

-Akkor?

-Csak nem tudom, hogyan reagálnék rá….hogy téged mással látnálak, ennyi. – mondta, azzal felkapta a dzsekijét és elindult az ajtó felé. Utánamentem.

-Miért? – kérdeztem, amint visszarátottam az ajtóból.

Nem válaszolt, csak nézte a földet.

-Felelj! Miért?

-Ha tudnám….hidd el, megmondanám…de így!?

Azzal lelépett és bevágta maga mögött a kaput. Nem értem ezt a pasit….egyszer normális, egyszer nem…..mi van ezzel? Megőrült? Ő tovább lépett, én is…ennyi!