Lezárni a múltat, végleg

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21 |

 Egyik nap aztán suli után döntöttem: leülök Barnival és megbeszélem vele a dolgokat. Ha most nem, akkor soha….

Éppen a parkolóban futottam vele össze, de kapásból kiszúrtam, hogy nem okés vele valami….nagyon ideges volt.

-Szia!

-Szia Eszter….hát te?

-Hozzád jöttem!

-Miért is?

-Mert beszélni akarok veled!

-Figyelj, most nem érek rá….

-Te meg mit szorongatsz? – mutattam a borítékra, amit szorongatott.

-Gondom van…a lízingcéggel…de nem nagy ügy.

-Mi? Mi mégis?

-Elveszítettem az állásomat….és az utolsó havi részletet nem tudtam befizetni….és a kocsi végrehajtás alá kerül, ha valamit nem teszek!

-Ez nem nagy ügy? Te hülye vagy…..elviszik a kocsid!

-Ezért indultam be hozzájuk a kereskedésbe, talán sikerül még egy kis időt nyernem, míg összeszedem a pénzt!

-Mennyit?

-40-et….

Ekkor hívott Krisztián (tudta, hogy Barninál vagyok, mert mondtam neki, hogy leülök vele végre beszélni)

-Krisztián nemsokára jön értem….bemegyek veled a kereskedésbe és kifizetem nekik azt a pénzt!

-Arról szó sem lehet, ezt most felejtsd el!

-Mert?

-A pasid mit szólna hozzá?

-A pasim azt is tudja, hogy itt vagyok nálad, és képzeld, nem szól bele, mit teszek meg a barátaimért és mit nem?!

-Képzelem!

-Ugyan! Te is kisegítettél, mikor én szarba kerültem….ennyivel én is tartozom neked. Tudom most ezt az összeget nélkülözni, nyugi! Ha pedig majd egyenesbe jössz, megadod, oké?

Barni hezitált, főleg hogy időközben Krisztián is befutott.

-Szóval? Mehetünk?

-Hova is? – érdeklődött Krisztián.

-Barninak segítenem kellene….bevinnél a Lordó féle kereskedésbe?

-Persze…de….valami gond van? – nézett Barnira.

-Van….és nem is kicsi! Végrehajtás alá teszik 24 órán bellül a kocsim, ha nem fizetek nekik….mert munkanélküli lettem….és ez volna az utolsó havi részletem a kocsiból…erre beütött a krakk….nem tudtam fizetni, és már küldték a felszólítást!

-Gondolom, Eszter meg jött valami mentő jelleggű ötlettel?

-Nem szívesen fogadom el, elhiheted!

-Ne tiltakozz, addig úgysem adja fel, míg rá nem bólintassz az akaratára….erre már én is rájöttem….

Barni szemei felcsillantak, aztán elvigyorodott.

-Szóval….veled is ugyanezt teszi?

Krisztián elégedetten bólintott, mire én karba vágtam a kezeimet és duzzogni kezdtem:

-Ha esetlegesen befejeztétek a szokásaim kivesézését, talán indulhatnánk is, nem?

Bementünk a kereskedésbe és lerendeztük a dolgot, aminek nyomán Barni szinte fellélegzett…a kocsit megtarthatja és ha ismét nekiáll dolgozni, majd visszaadja nekem a pénzt….nem sürgős! Örültem, hogy segíthettem!

-Na, megvolnánk!

-Nem tudom elégszer megköszönni neked Eszti!

-Nem is várom el! Keress munkát hamar és egyenesbe jössz, meglátod?!

-Szar volt a tudat, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de nem akartam senkitől segítséget kérni…..mert még sose kerültem ilyenbe a pénz miatt, pedig te is tudod, hogy soha nem szórtam két kézzel a pénzt, még akkor sem, ha volt?!

-Ugyan! Ez bárkivel megeshet…a mai világban meg pláne!

-Na ja….mindenesetre, kössz, tényleg! De…amúgy….miről is akartál volna velem beszélni eredetileg?

-Szeretném veled rendezni…a kapcsolatunkat….úgy értem, még a múltkori dolog után…tudod?

-Ja, persze….figyelj. Én…elfogadtam ezt a dolgot….végleg!

-Komolyan?

-Igen….megmondom őszintén, most hogy valamennyire megismertem a pasidat….nem háborgok tovább. Rendes gyerek valóban és örülök, hogy….egy olyannal vagy mint amilyen ő. Vigyáz rád, megbecsül….mostmár nem félek, hogy rossz kezekbe lennél!

-Amíg nem tudtam volna veled rendezni a dolgokat….hát, nem tudom, mi lett volna, főleg hogy már Brigivel is letisztáztam mindent…

-De mostmár megtörtént, nemde? Minden oké….és így lesz ez később is! Nem szabad hagyni, hogy emiatt tönkremenjen a baráti társaságunk…így van?

-Így bizony! – mondtam, amint nekiálltak a könnyeim potyogni.

-Ugyan! Ne sírj már, nnna! Gyere ide, te bőgő masina! – mondta, azzal megölelt.

-Örömömben sírok, nyugi!

-Ha örülsz, akkor nevess, ne sírj! Oké?

-Meglesz! – mondtam, amint igyekeztem magam rendbe szedni.

-Na, akkor én most megyek!

-Ne vigyünk vissza?

-Nem kell, köszi! Innentől már boldogulok, egyedül is. Menjetek csak, nyugodtan.

-Oké! Akkor hát, szia!

-Kössz mégegyszer, Eszti! És neked is haver! – monda, amint kezet fogott Krisztiánnal.

-Mehetünk? – kérdezte ekkor ő.

-Persze! – mormoltam, amint még utoljára Barni után pillantottam.

-Rendes volt tőled, hogy….kisegítetted! Büszke vagyok rád, hogy ennyire segíteni akartál rajta….igazi barát vagy neki, azt hiszem.

-Úgy gondolod?

-Úgy….és? Sikerült “beszélni” vele?

-Igen….és minden oké….mostmár tényleg…

-Rendben, akkor lassan induljunk, mert már kezdek éhes lenni!

-Szintén zenész…..szóval, mehetünk!

Hát…az hiszem pont került erre az i betűre is….végleg:)