Ricsi és az első csókom:)

2010 augusztus 18. | Szerző: bamby21 |

 Lelépek vásárolni suli után….nem igazán tudom, hogy akarok-e valamit venni….csak kicsit csavarogni akarok….

Járom a várost, szebbnél szebb kirakatok, csilli villi ruhák és cipők….pffff….ez a divat? A mindenit….na, asszem, ezt sem fogom most követni, mert ezek a göncök nemhogy nem néznek ki jól, de olyan lehetetlen anyagból készülnek, hogy szerintem 5 perc után viszketőrohamot kapnék tőle…

Találok néhány ígéretesebb darabot, nekiállom azokat szemrevételezni….alaposan belemerülök a válogatásba, mikor is valaki a vállamra teszi a kezét. Megfordulok és kishíján hülyét kapok, mert a volt évfolyamtársam áll előttem, Ricsi…

-Szia Eszti!

-A mindenit….Ricsi?! Alig ismertelek meg!

Ricsivel együtt jártunk a gimiben angolra és számtekre. Tök jó fej gyerek, a csajok kedvence volt, akárcsak az unokatesóm, Bálint, hetente másik nője volt, pláne hogy akkor is már focizott és igencsak jó felépítésű gyerek volt már akkor is.

-Azt észrevettem!

-Hogy kerülsz te ide?

-Ide szerződtem focizni….és már dolgozni is. Na és te? Fősulira jársz?

-Igen….még mindig…egy évet halasztottam, szóval…jah.

-Na és mesélj, mi van veled?

Észbekapok….a szoknya, amint az imént nézegettem, még most is szorongatom, pedig ezt meg akarom venni.

-Felpróbálom ezt a cumót és….utána akár beülhetnénk egy kávéra is, nem?

-Oké…akkor irány a próbafülke….itt várlak.

Felpróbálom a szoknyát, aztán kimegyek benne a kinti tükörhöz, hogy teljes alakosan is megnézhessem, hogy áll rajtam ez a “csoda”(Krisztián szintén odavan a szoknyákért….legnagyobb örömömre….szóval, ha tetszelegni szeretnék neki….magamra kell 1-2 darabot erőszakolnom)

-Nagyon jól áll rajtad! – hangzik a vélemény Ricsitől, aki az egyik polcnak támaszkodva figyel.

-Szerintem is…úgyhogy megveszem…de azért kössz a véleményt. Te mégis csak pasi vagy!

Elindultunk és a séti egyik kávézójába kötöttünk ki…Ricsi elmesélte, hogy a gimi után hivatalosan is a focival kezdett el foglalkozni, csak levelezőn kezdte el az egyetemet, később. Bálinttal már ő sem találkozott vagy 2 éve, nagynéha emileznek vagy msneznek, de ezenkívül semmi. Ja, és legnagyobb meglepetésemre, barátnője sincs….ugyanis együtt élt közel 2 évig egy csajjal, de mióta szétmentek, nem is tervez a továbbiakban egy hosszabb jellegű kapcsolatot sem.:) Ez tökéletesen jellemző is Ricsire.

Így visszagondolva, tök jó emlékeim vannak hozzá…annó, 15 évesen vele csókolóztam először, és te szent isten….akkor még azt mondtam rá, milyen rossz volt és társai….na, ma meg itt ülök vele egy asztalnál és a gimis emlékeinkről dumálunk…és olyan pasi lett belőle hogy….íjha:) Tök kopaszra van vágva az eredetileg szőkésbarna, tüsi haja, és még most is ugyanolyan veszélyesen kábítóan csillognak azok a whisky barna színű szemei:) Még most is nagyon édes, ahogy mosolyog….igazi csajszédítő jelenséggel találom magamat szemben. Annak idején, titokban találkozgattunk mindig suli után, mert féltem, ha valaki rájön, hogy “együtt vagyunk” abból akkora piszkálódás lett volna, hogy az csak na….mert ő a suli egyik legjobb focistája volt és a csajok kedvence, én meg a kis stréber, egész jó bizonyítvánnyal, de null ismeretséggel és kevés baráttal….szóval, ezek voltunk mi….az élsportoló és a kis lúzer, vagyis én:(

Ricsi valamiért mégis felfigyelt rám….tudott velem normálisan beszélgetni, sokszor még a suliba tartó buszon is cseverésztünk míg be nem értünk, de aztán semmi több, onnantól olyan volt, mintha nem is ismerném őt. Ricsit ez zavarta, na de azért annyira nem, hogy a haverjai előtt mondjunk szóba álljon velem, vagy ilyenek….így maradtak a levelezések angolon és hasonlók.

Egyik este, talán mikor a gólyaavatóról jöttem ki a barátnőmmel, összefutottam Ricsival meg a Zelkával, egyik csapattársával. Zelka nem ismert meg először, mert a vállig érő barna hajamból rövid vörös lett…Ricsinek ezzel még nem is lett volna problémája…mással viszont annál is inkább, ugyanis kicsit beittak. Na…Zelka elhúzkodta mellőlem a barátnőmet, Timit, Ricsi meg engem….egészen a parkig. Éreztem rajta a szesz szagot…és háááát…nem volt túl szép látványnak sem részegen, de meghallgattam, mit akar mondani, mert azért könyörgött nekem vagy egy órán keresztül. Letérdelt elém ott a park közepén és nem akartam elhinni….ha nem tudnám, hogy részeg, azt hinném, megbuggyant….(emlékezve arra, hogy csak a gyerekek és a részegek mondanak igazat.)…Ricsi szerelmet vallott nekem, aztán nem törődve azzal hogy mindene tiszta sár lett a térdepeléstől, megölelt és megcsókolt, én meg hirtelenjében köpni nyelni nem tudtam!

Első csók, persze….na de ilyen? – emlékeztem rá később vissza…?! Borzalmas volt akkor, legalább is annak tűnt, de ennyi idő után…azt hiszem ez is kissé megszépült és vele együtt az egészhez kapcsolódó érzés is. NNNNYah…..hogy befejezzem a storyt….szóval utána héten, Ricsi nagyban elkerült és elült mellőlem angolon is, gondolom én, megbánta a történteket. Aztán, alig egy hónap múlva összejött az egyik osztálytársnőmmel, akkor, onnantól pedig én voltam az, aki elkerülte őt….holott, szinte minden szünetben ott lógott nálunk. 

Megmondom őszintén, bár még magamnak is letagadtam, szar volt őt ott látni a csajjal, és szerintem ezt ő is látta rajtam. Egyik délután aztán 7-be ott maradtam matek korepen, és ő is beállított. Mivel a barátnője nem volt ott, szabad volt számára a terep, és óra után megvárta míg végzek. Bocsánatot kért tőlem a parkban történtekért, de nem a csók miatt, hanem hogy mindezt tök részegen tette és tökig sárosan (szó szerint):) Hát, nem kicsit lepett meg vele….de nem akartam tovább feszegetni a dolgokat, így nem kérdeztem semmit tőle.

Mózerolt valamit a hátizsákommal, aztán elköszönt én pedig mentem haza a késői busszal, ekkor találtam benne egy össze, vagyis agyonhajtogatott cetlit, rajta Ricsi írásával. Ennyi volt az üzenet:

“Amit a parkban mondtam, komolyan gondoltam!

Ui: jól csókolsz:)”

Pffff….na, ha ez tényleg az volt….akkor én vagyok a római pápa…de hát ha ő annak érezte, ám legyen:) Így utólag végiggondolva, tényleg az volt…nagyon jó:)

Lassan összeszedtem magam és tisztába tettem a dolgokat….másodikba, egy közös évfolyamkiránduláson a Balatonnál, kicsit összemelegedtünk Ricsivel, de annyiban maradt a dolog, mivel ő nemsokkal ezután elköltözött a fővárosba és ezzel együtt ugye gimit is váltott….legnagyobb sajnálatomra. Ez a “nyaralás”, valamiféleképp a búcsút jelentette mindkettőnknek, de nagyon jó volt az a 2 hét vele:) Naív, igazi tinédzser szerelem….az első szerelem:)<3

És igen, most itt ülök ezzel a tökfejjel:) és azt meséli nekem milyen tuti dolog az NB1-be játszania, mert az emberek lépten nyomon felismerik és mert a csajok….hát, oda vannak érte:) Kis öntelt, de még most is aranyos:)

Számcsere nem volt és semmi egyéb sem…vagy összefutunk valamikor még itt a városban, vagy nem….márpedig azt hiszem előbbire nagyobb az esély:) nekem meg ott van Krisztián is, szóval, azért tudni kell viselkednem is:) A kávézó előtt elköszönünk egymástól, aztán ő rohan csapat megbeszélésre, én meg elindulok Krisztiánhoz….hát, ez a nap is eltelt, szerencsére.