Szíven szúrt világ

2010 augusztus 19. | Szerző: bamby21 |

 Krisztián nem írt, nem hívott, s mikor én is felhívtam, csak foghíjasan válaszolt, hogy szeretne-e látni, avagy sem?! Na, remek, biztosan bal lábbal sikerült felkelnie ma, és külön öröm, mert akkor egész nap csak morog, mint a bolhás kutya:(

Mindegy…reménykedem, csak nem!?

Na, felslattyogtam hozzá és már amint bementem, észrevéttem, nemhogy ballal, mindjárt két bal lábbal kelt….az első fél óra alatt alig szólt hozzám, ha mégis, azt is csak félvállról. Nem értettem mi baja van, mert nem csináltam semmi rosszat, így a sokadik hümmögésére már kicsit elborult az agyam, és megkérdeztem, hogy akkor most mi van?!

-Mi bajod van?

-Semmi….miért?

-Nekem nem úgy tűnik….mert mondjuk hozzám se szólsz, vagy ha mégis, akkor is csak morogsz!

Krisztián nézi tovább a tvt egy darabig, aztán végül kikapcsolja és felém fordul.

-Jól hallottam, hogy suli után az ex – pasiddal voltál?

Nézek rá igencsak hülyén, nnnna…ezt meg honnan tudja?!

-A Ricsiről beszélsz?

-Igen…a volt tiszttársam öccséről a Ricsiről.

-Ne túlozz, nem ex….vagyis az, ha azt a két hetet, amit vele voltam a Balatonon, annak lehetne nevezni….de amúgy igen. Találkoztunk az egyik üzletben és utána beültünk kávézni….elégedett vagy?

Krisztián nagyon feszült volt, de nem értettem miért…

-Oké…akkor most én kérdezek….honnan tudod?

-A kedves barátnőd mesélte….mert összefutottam vele a bankban….nem is gondoltam volna, hogy egyszer az életben is még hálás leszek neki!

-Ugyan miért? Mert elmondta neked azt, hogy azzal a sráccal kávéztam, aki még a gimis szerelmem volt annó….16 évesen? Ne légy nevetséges! Évek óta nem láttam…meg nem is “nosztalgiázni” ültünk össze….szóval…

-Ja, és akkor már mindjárt ki is magyaráztad magad a történetből, nemigaz?

-Most mi bajod van Krisztián!? Ha rosszul tudom, javíts ki, de a te gimis szerelmed, a Bekka most az egyik legjobb haverod felesége és a 3 gyerekének az anyja, és te mindenféle gond nélkül mész hozzájuk, ettől függetlenül….én mégsem cirkuszolok érte!

-Igen, de én már lassan 30 leszek! Ez egy kicsit más!

-Ó, hogyne…ami téged illet, az mindig más, nemigaz? És miért az, mert te már 30 leszel? Nagy ügy….sajni….én mégcsak 23 leszek, és szerintem semmivel sem másabb, mint a te eseted!

Krisztián viselkedése szögesen ellentétes lett azzal, amit én eddig megszoktam tőle.

-Szerintem te azért vagy képtelen bárki mellett tartósabban megmaradni….mert akkor nem tudnál így olykor olykor…hogy is mondjam, kilengeni?!

-Kilengés!? Ennyi erővel akár azt is mondhattad volna hogy megcsaltalak, nem?!

-Akár…

Nem akartam hinni a fülemnek….most azon van fennakadva, hogy szóba állok egy másik pasival is rajta kívül?

-Kössz! És bár nem szoktam magyarázkodni, most azért elmondom….nem volt semmi olyan, ami megcsalásnak minősülne köztünk. Nem értem a viselkedésedet, főleg hogy egy olyan ember miatt teszed mindezt, akivel több mint 7 éve történt….valami. És tudod…azt sajnálom a legjobban, hogy Nóri elérte azt, amit akart, ellenem uszított téged…és most valahogy a bizalom legkisebb szikráját sem érzem rajtad….csak azt nem értem, miért!

-Nekem olyan nő kell, akiben maximálisan megbízhatok…nem olyan, aki ki – kipillant a kapcsolatunkból….

-Ja….értem! Neked olyan nő kell, akit a házasággal gúsba lehet kötni….aki olyan mint az ipari ló, amelyik szemellenzőt visel, csak előre lát, se balra, se jobbra?! Akkor neked nem barátnőre van szükséged, hanem egy idiótára, aki meg is teszi neked mindezt?!

-Meglehet!

-Remek…akkor ezt megbeszéltük! – azzal összeszedtem a cuccaimat és már indulni akartam, de ekkor Krisztián még tartogatott számomra valamit…

-Szerintem….annak idején sem a semmiért hagytad ott a vőlegényedet. Bár, én nem ismerem annyira a Barnit….de szerintem, csak azért hagytad ott….mert féltél magadat elkötelezni….és, annyira nem is viselhetett meg a szakítás, mert ugye fél év múlva meg kikötöttél az én ágyamban! Ez vagy te valójában….és ezt csak most látom igazából!

Úgy értek a szavai, mint akit szíven szúrtak….először szóhoz sem jutottam.

-Azért hagytam el Barnit, mert nem szerettem őt annyira, hogy egy életen át kitartsak mellette…..nem akartam őt becsapni vagy hazudni neki….nem akartam bántani, ezért inkább szakítottam vele, és azt hiszem ez a mi esetünkben bölcsebb dolog volt, mint hozzámenni, gyereket szülni neki aztán meg elhagyni….”bocs, de ez nekem nem megy” alapon felrúgni mindent, és tönkrevágni az életét. És ha tudni akarod….azt hiszem….még mindig jobb, hogy ezekre a dolgokra most jöttünk rá, mint mondjuk 10 év múlva…mert akkor már nem egy ember életét és boldogságát tettem volna tönkre…

-Na persze, és ebben is te vagy a szenvedő alany, nemigaz?

-Nem….viszont én azt hittem, te ezt közel a 30-hoz már megérted, de látom, mekkorát tévedtem! Úgy viselkedsz, mint egy igazi barom…gyerekes vagy és kicsinyes!

-Igazad van….akkor voltam egy barom, mikor szemet vetettem rád!

-Látom, ebben legalább egyet értünk!

Felvettem a kabátomat és bevágtam magam mögött az ajtót. Nem tudtam, mit tegyek…egyszer az életben vagyok valakivel igazán őszinte, és akkor is ellenem fordítják az elmondottakat….