Ami eszembe jut, most, Róla:)

2010 augusztus 23. | Szerző: bamby21 |

 Igazából, lemondtam arról a tervemről, miszerint megtépem suli után Nórit, ugyanis Krisztián figyelmeztetett: ha verekedésbe keveredek, priuszom lesz, kirúgnak az egyetemről és a kórházból is!

Na, erről ennyit akkor…nem bunyózok! Pedig de kapott volna a rifkéje…ajjjajjj! Mindegy, most megúszta….de aztán rájöttem, nem is hagytam ki vele semmit…ugyanis mikor meglátott Krisztiánnal a suli előtt, órák után…a pofa, amit vágott, minden pénzt megért nekem.

Egyrészt, mert irigy volt, másrészt…tudjafene….isten nem ver bottal, amint mondani szokás…elégtételt éreztem azért a sok bántásért, amit tőle kaptam, míg együtt éltünk. Az élet úgy hozta, hogy időközben Niki és Barni összeköltözött, aztán Tamara is másik lakótárs után nézett, Nóri pedig egyedül maradt, így kénytelen volt beköltözni az egyetemi koleszba, következő év elejétől.

Krisztiánnal 4-ik év elején költöztem össze, majd 2 év együttjárás után. Kényelmesebb is volt, munka szempontjából is, és legalább többet is lehettünk együtt. Végre, hosszú évek óta először éreztem azt, hogy maradéktalanul boldog vagyok….Vele. Persze, ez korántsem jelentette azt, hogy ne veszekedtünk volna vagy hasonlók, de a dolgokat mindig sikerült megbeszélnünk, tisztáznunk, és ez így is volt jól. Anyámék is elfogadták, és végre azt is elismerték, hogy felnőttem, megérettem arra, hogy végre valóban a saját életemet éljem.

Egy valami nem változott bennem: a házasságról vallott nézeteim. Ezt Krisztián is belátta és már ne feszegeti a dolgot. Az volt erről az utolsó beszélgetésünk, hogy majd akkor (esetleg) megyek hozzá, ha valóban megérni látom rá az időt. Szeretem őt, nem erről van szó….imádom, bármit megtennék érte…de a házasság két ember kapcsolatának netovábbja…a boldogság kiteljesedése, amit nem lehet siettetni, sem erőltetni. Nem olyan régóta élünk együtt, össze kell még ebben is csiszolódnunk, befejezni a sulit, dolgozni pár évet….és annyi….talán majd jöhet, aminek jönnie kell:)

Hogy féltem-e őt? Persze…ezt nem lehet megszokni…a munkája veszélyes, nem is kicsit, én pedig minden alakalommal összerezzenek, mikor megcsörren a mobilom, mert attól félek, valami baj érte! Nem egyszerű mellette az életem, de ha az volna, talán nem is lenne értelme a kapcsolatunknak. Annyi acsarkodás mindenképpen kell minden kapcsolatba, amennyi köztünk is van:) Belsőleg éppen az a jó, hogy ami egyikünkből hiányzik, az megvan a másik félben, így egészítjük ki egymást…tökéletesen.

Nem cserélném el azokat az estéket semmire, mikor az ölében fekhetek a tv előtt, vagy azokat a reggeleket, mikor mellette ébredhetek…szeretem azt érezni éjjelente, hogy magához ölel, reggelente megcsókol, mikor dolgozni megy és megsimogat….soha nem gondoltam volna, hogy sok ilyen apró dolog ekkora örömet tud okozni! Pedig így van! Ez tesz minden nap boldoggá…már a puszta tudat: hogy velem van:)

Sokszor megkérdeztem tőle, miért pont én? Miért maradt végül velem, miért nem keres egy kissé konszolidáltabb, jobb csajt mint én, hiszen jó pasi…lenne miből szerintem válogatnia, de ilyenkor mindig csak azt mondja: azért, mert szeretlek! Megfelel? Ebbe nem lehet többet belemagyarázni! Ilyenkor vagyok képes belátni, hogy igaza van: azért van velem, mert szeret, és ennél többet nem is kell hogy mondjon, mert ez mindent a helyére tesz!

Hogyha most valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy Ő legyen az a férfi, akivel leélhessem az életemet, aki majd egyszer a gyermekeim apja legyen, akivel együtt megöregedhessek…hogy Ő legyen az életem, a mindenem:)…

És mégvalami: Ez a néhány szám, amiről Ő jut az eszembe:

(ajánlom minden szerelmes eszementnek, olyanoknak, mint amilyen én is vagyok:))

http://www.youtube.com/watch?v=HYCzzZF70Ys&p=B19EEA98ABEE3495&index=7

http://www.youtube.com/watch?v=rI80nbpqA_Y&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=yF5tcmtt38M&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=mTHk5yuvRII&p=B19EEA98ABEE3495&index=5