Nevek és egyebek:)

2010 augusztus 26. | Szerző: bamby21 |

 Egyetlen dolgot kértem Krisztiántól: nem akarok nagy hajcihőt az esküvővel kapcsolatban….egyrészt, mert terhes vagyok, és nem vagyok valami kompromisszum – képes, hisztis vagyok, türelmetlen és nagyon fáradékony is.

Angyali türelemmel hallgatja végig minden nap a sirámaimat, elvisel, mikor dühöngök és szó nélkül vígasztal, ha eltörik nálam a mécses, mert ugye túlérzékeny is vagyok…ergó, egy infantilis barom lettem, amit nem tudok pusztán a hormonoknak betudni:( Napjában 20-szor összeveszek Krisztiánnal, gyakorlatilag minden hülyeségen…de szegénykém, állja a sarat:(

Ali segít ruhát találni rám, mert ugye a hasam miatt nem lehet akármilyet….a kismama ruhák meg, a többség röhejesen néz ki, már bocsánat. Bezzeg, életem párjának nincs ilyen problémája….az öltöny az öltöny…ennyi…

Na….aztán: Bazsámnak benőtt a feje lágya, úgy néz ki, mert megkérte Ali kezét:))))))) és ezt olyan jó volt hallani, hogy az csak nnna:) Mindenesetre, csak annyit mondtak, hogy megvolt az eljegyzés….de buli meg hasonlók majd csak akkor lesznek, ha már az én esküvőm meglesz:) 

Ja….most kb….a 4-ik hónapban, már azt is tudni lehet, milyen nemű lesz a gyerkőc: lány:) Krisztián legnagyobb örömére, ugyanis, neki már komplett névlistája volt (csak lánynevekből, hozzáteszem) Nekem igazából tippem se volt, ezért előrukkoltam néhány tippel, ami első körben eszembe jutott:

-Roberta

-Zoé

Aha, gondoltam, milyen kreatív vagyok, rögtön le is lett törve a szarvam ezügyben, ugyanis, lehurrogta, vagyis….azt azért nem, csak diszkréten közölte, hogy ezek neki nem tetszenek….a javaslat részéről, Liliána volt…mert hogy az még akkor is jól hangzik, ha szimpla Lilinek van mondva…és az szerinte nem is becézés (sem ő, sem én nem akartam olyan nevet, amit agyon lehet nyomorítani azzal, hogy becézik….brrrr….)…..szóval…eddig ez a befutó: Liliána:) Egész jó….

Jah…a másik. Volt kb 2 hét, hogy minden második este lelépett a haverjaival sörözni….nem szóltam érte én egy rossz szót sem, isten ments….de egyik este azért megkérdeztem tőle:

-Félsz, ha meglesz a gyerek, nem engedlek majd sehova, vagy mi?

-Mert?

-Hogy ennyit eljárkálsz….na, nem mintha baj lenne…nem azért mondom?!

-Miért…szerinted tartanék ettől?

-Honnan tudjam? Erre volnék kíváncsi…

-Ugyan…

-Akkor?

-Most meg mi ez a faggatózás?

-Baj talán, hogy érdekel?

-Figyelj…a házisárkány egy kihaló félben lévő faj…ne akard megmenteni, oké?

-Házisárkány???? Én?

Krisztián elnevette magát, nem válaszolt, én meg fujtattam, mintha muszály lenne:

-Nos?

-Nem szóltam semmit….ne idegeld magad!

-Te idegelsz engem…ha nem tűnt volna fel!?

-Szeretlek, mikor ennyire bepöccensz….aranyos vagy….

-…..és ….áhhh…semmi! Ezt nem hiszem el, már megint felidegesítettél, aztán meg annyi! Utálok veled beszélgetni!

Azzal otthagytam, sokadjára. Ilyenkor tudta jól, hogy békén kell hagyni, majd magamtól lehiggadok….így meg sem próbálkozott azzal, hogy megbékítsen. Egy órát duzzogtam az ágyik egyik sarkában kucorogva, mikor is Krisztián bejött és a kezembe nyomott egy tányér milánióit….egyek, címszóval. Elfeküdt mellettem, míg én kajáltam, aztán kicsit később már rohadtul idegesített ez a senki nem szól semmit szitu…és megintcsak jelentkeztek a szeretet-éhségem, hormon alapú,  tünetei….szó nélkül bevackoltam magam Krisztián mellé, aki mindezt csak egy elégedett mosollyal és egy öleléssel nyugtázott….megnyugodtam.

-Hogy bírod? – kérdeztem tőle.

-Mármint?

-Engem….és ezeket a kirohanásaimat…

-Terhesen minden nő kissé bekattan…erre a kollégáim is felkészítettek, mert ők már családosak, tudod, náluk ugyanez volt.

-Tudom, hogy minden alkalommal bocsánatot kérek, de utána ugyanazt csinálom…mint előtte…

Krisztián felém fordult, és a kezét a számra tette, hogy hallgassak el végre:) gondolom, kissé már elege volt belőlem…amit nem is csodálok:) Megsimogatta a fejemet és megcsókolt.

-Semmi gond…oké? Majrézol….megértem…ideges vagy minden miatt, de ez van.  Nem fogok veled leállni emiatt veszekedni…szóval…ehhez tartsd magad…és hogy befejezzem a délutáni témát, nem félek tőle, hogy azt várnád el tőlem a későbbiekben a kislány mellett, hogy besavanyodjak a 4 fal közt, nemde? Te magad mondtad, hogy neked nem kell papucs férj…?!

-Ez igaz…

-Én nem is leszek az…ahogy majd neked is lesz majd magadra időd, mert….ez minden nőnek kell, úgy nekem is lesznek majd néhanapján szabad délutánjaim, vagy estéim, mikor kicsit lazíthatok….

-Oké…amúgy meg nyugi….eszembe sincs téged gúsba kötni, ezt elhiheted!

-Tudom…ezért mondtam! Szóval, téma lezárva.

-Rendben.

Krisztián tovább nézte a tv-t, én meg átöleltem és kb 10 perc után olyan álmosság kapott el, hogy gondoltam, hunyok egyet. Arra ébredtem, hogy simogatja a hátam és a nyakamat csókolja:

-Ébresztő, kisasszony….ideje zuhanyozni! Este 9 is elmúlt már…

-Csak akkor, ha te is jössz!

-Sajnálattal közlöm, hogy én már zuhanyoztam….

Megfordultam, és tényleg, csak egy törölköző volt a derekán, a haja vizes volt…és az egész valami iszonyatosan izgató látvány volt, főleg hogy a mellkasa és a karjai még javában vizesen csillogott…

-Jössz, ha mondom!

-Ó, persze…

Levettem a másik törölközőt az ágytámláról, beledobtam a nyakába és odahúztam magamhoz.

-Egyéb ellenvetés?

-Miért van olyan érzésem, hogy téged nem a zuhanyzás érdekel?

-Mert talán már ismersz annyira, hogy tudod, ez így van…nem?

Krisztián elmosolyodott, aztán átölelt.

-Remélem, hogy mindig megmaradsz ilyen játékosnak…mert ezt lehetetlenség megunni, amiket te csinálsz…

-Azért csinálom…hogy TE meg ne unj…

Megsimogatta a nyakamat és óvatosan belecsókolt.

-2 perced van, hogy utánam gyere a fürdőbe, értve vagyok?!

-Nem fogok késni…nyugi!

Azzal elindult kifelé a szobából…én pedig egy pillanatra hátra dőltem és felsóhajtottam, ahogy kiéztem az ablakon…

Annyira hihetetlen….mint egy álom….soha nem mertem mégcsak remélni sem, hogy ennyire boldog is lehetek valaha egy férfi mellett…de ez nagyon jó…sőt, még egy álomnál is jobb…<3