Na igen….nagy meló volt ez is…pedig semmi extrára nem gondoltam, pláne az elején…erre meg? Drága párom leszervezte az egészet, szinte kompletten egyedül….szó ne essék róla, zsírprofi volt….mindent nagyon eltalált…:)
Én ennek ellenére is hót fáradt voltam, mire lement az egész…huhhh…de megvolt, ez a lényeg, s mostmár azt hiszem, én leszek a világ legnyugodtabb nője (vagy nem de az biztos)
Márcsak, lássuk is….mi van még?
Ahaaaaa…..
1. Végigszenvednem ezzel a hatalmas pocakkal az utolsó trimesztert.
2. Megszülni a picilányt
3. Felnevelni
—etc—etc—etc—
A többire meg még ráérek majd gondolni később is.
Jah..a legaranyosabb…..Krisztián beszólása volt, mikor megkérdeztem tőle, be akar-e majd jönni, ha megindul a csemete:
-A szülőszobára?
-Szerinted…oda hát!?
-Férfi leszek…szóval…
-Jössz?
-Ugyan?! Majd a folyosón toporgok és tövig rágom a körmeimet….megharagudnál?
Elnevettem magam, hogy ez a nagy mamlasz ember beijedt az apás szülés puszta gondolatától is:)
-Ugyan, szivem! Dehogy….nem haragszom! Ha nem akarsz, nem jössz!
-Majd talán a másodiknál….
-Minél?
-Vagy ha még azt se merem majd végignézni, addig dolgozunk, míg csak rászánom magamat.
-Aha….és hány gyereket kell ehhez megszülnöm, hogy te végre rászánd magadat? 10-et?
-3 tökéletesen elég lesz…max 4!
-Ó., hogyne! Mi vagyok én….tenyész kanca!? Neked elmentek otthonról, az biztos!
-Köszönd magadnak…te tettél ilyenné!
Megfordultam és átöleltem.
-Minden nap megteszem, ha ez kell ahhoz, hogy örökre velem maradj!
-Helyes, helyes, helyes!
