Esküvő és Lili produkciója, apának:)

2010 augusztus 27. | Szerző: bamby21 |

 Egy olyan csúcs ruhát találtunk Alival, hogy az valami fantasztikus…tök egyszerű szabása van, nincs benne szerencsére szinte semmi csipke, csak az alján némi tüll szerűség, és nem tiszta fehér, hanem kicsit olyan…hmm….milyen is? Törtfehér, igen, az!!! De tök jó…és végre ebben a ruhában nem sikít rólam, hogy terhes vagyok, rásimul a hasamra és szépen, de diszkréten kiemeli azt, nem nézek ki benne úgy, mint valami kötözött sonka.

Az esküvő napján, ugye, a ceremónia vagy mi előtt a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt, mert az rossz előjel a további életünkre…na, de mi van akkor, ha éppen a készülődés közepén mozdult meg először erőteljesebben a kislányunk odabent? Tettem én a szokásokra, kicsattogtam, félkészen, hogy megkeressem Krisztiánt…ezt el akartam neki mondani, nah!

Bazsa és Ali még időben kapcsoltak, és Ali, tigrisként vetette magát Krisztián felé, hogy befogja a szemeit.

-Na, most mi van?

-Nem láthatod meg, majd csak mikor elindultunk!

-Oké…de akkor miért vagy itt most Eszter?

Megfogtam Krisztián kezét és a hasamra tettem, mire Lili odabent, szinte megérezte volna az apja jelenlétét, őrültmód rúgkapálásba kezdett.

-Érzed!?

-De komoly…megmozdult…! 

-Ezért….ezt akartam neked megmutatni.

Krisztián, bár még mindig, Ali által befogott szemekkel, lehajolt és adott egy puszit a hasamra.

-Jól viselkedj kishölgy! Nemám szétrugod anyát, éppen az esküvőnk napján, mert összeakad a bajszunk, megértetted….csibész!?

Gyorsan Bazsa is lemeózta a hasamat, aztán Ali is, majd visszamentem készülődni.

Mikor odaértünk a templomhoz, még a lélegzetem is elállt a látványtól….Krisztián rendőr kollégái tetőtől talpig díszegyenruhában, sorfalat álltak a bejáratig….engem már akkor kerülgetett a sírás, esküszöm…

-Még hogy semmi felhajtás, mi? Ádám Krisztián….

-Egyszer akarok nősülni…de akkor az legyen olyan, amire a halálom napjáig szívesen emlékezek vissza, nem? És különben is…a rendőröknél ez a szokás, vagy mi….

-Ja…értem, akkor persze az más! Ha nálatok ez a módi, hát….akkor ez van!

Az egész szertartást végigbugizta Lili, már alig álltam a lábamon, mire végül a pap összeadott minket. Fájt a hátam, a derekam…mindenem. Krisztián látta rajtam, hogy egyre nehezebben viselem az ácsorgást…mielőtt megcsókolt volna, azért megsimogatta az arcomat.

-Ha rajtam múlik, akkor ezen soha többé nem kell végigmenned, oké?

(oké, gondoltam magamban, mert én ugyan ezt gondoltam….vele maradni, örökre….ugyanezt, max gyémántlakodalomkor, csak max járókerettel, vagy tolókocsival, közel a 80-hoz majd:))

-Vigyázz, mert szavadon foglak!

-Úgy lesz, megígérem! – azzal megcsókolt…….immár, mint férj a feleséget.

Kint aztán volt rizsdobálás, taps, fényképezés….és a kínlódásom valahogy abbamaradt. Boldog voltam….végre, igazából….Vele:) Időközben szerintem Lili beájult odabent…mert a karate abbamaradt, szerintem hót kifáradt a kiscsaj:)

Jó volt együtt látni a családjainkat, a barátainkat…azt, hogy osztoznak a boldogágunkban….<3

Sokáig azt hittem, csak egy hosszúra sikerült álom ez az utóbbi 4 és fél év…de eddig úgy tűnik nem az:) és azt hiszem, ez akkor fog teljesedni, végleg, ha már a kezünkben tarthatjuk a kislányunkat is majd, Lilit:)