1.0Eszter új világahttps://eszter21.cafeblog.hubamby21https://eszter21.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Nehezen, de végül uralkodtam magamon....nem írtam hülye magyarázkodós sms-t Krisztiánnak és hasonlókat...pedig valahol volt egy olyan sejtésem, hogy tutira azt vehette le a curikkolós szituból, hogy nem akarom őt ilyen (és semmilyen) közelségbe engedni magamhoz.....pedig ez nem így van:(</p><p>Jah....szóval csődtömeg Eszti - Én-em ismét felülkerekedett rajtam, aminek nyomán ismételten csak gratulálni tudok önmagamnak, hogy lassan 6 hónap egyedülléttel a hátam mögött egy ilyen pasinál egy ekkorát zakózzak....:(dehát ez van, ezt kell szeretni alapon...</p><p>Nem vártam, hogy ezután keresne még vagy hasonlók...egyrészt, mert szimplán hülye lenne egy olyan busz után futni, ami nem veszi fel, meg hát....khmmm...nem tudom...talál nálam jobbat is, kész, ennyi.</p><p>Halálos nyugalommal tattyogtam le egy nem éppen eseménytelen nap után a kórházi lépcsőn (Krisztiánról vagy 4 hete nem is hallottam)....és azon agyaltam, hogy még nem ittam elég kávét aznap a melóba, befutok a régi melóba, Szilvikéhez, megnézem, mi van vele, és előtte reménykedem, hogy nem futok össze Barnival...</p><p>Szóval igen. Péntek este, tumultus és társai és még az ex-főnök is ott van. Szélesen vigyorog, mikor meglát. Új pultos csaj van....látszik rajta, hogy kezdő....ideges a tömeg miatt, alig tud koncentrálni, minden baja van.</p><p>-Beugrottál kicsit nosztalgiázni, Esztikém? - kérdi a főnök.</p><p>-Jah....és ha dob nekem egy olyan cuki redbullos kötényt, még be is állok segíteni....látom kicsit összejött a mosogatnivaló!</p><p>Bár viccnek szántam, márcsak arra lettem figyelmes, hogy a főnök odadobja a kötényt és vigyorog:</p><p>-Ha ügyes leszel....a citromos sört ma az én számlámra iszod!</p><p>Íha! A mindenit...de ezt mostmár nem mondhatom vissza, söprés a pult mögé....és mosogatok. Szilvivel is sikerül pár szót beszélnem, főleg, hogy az első tömeg levonul a pult elől és kicsit szusszanhatunk. Támaszkodok, beszélgetünk...egyszercsak ismerős hangra leszek figyelmes. Egy csapat pasi....és ahogy megfordulok....szent isten....Krisztián.....ott előttem, a pult túloldalán. Zavarba jön ő is....én pláne. Leülnek én pedig elhatározom: lelépek, de azonnal. Szilvikétől gyors búcsút veszek....és már rohanok is fel a lépcsőn, majd amint felérek a sikátorba, nekidőlök a falnak. Már kezdenék örülni, hogy megúsztam.....de nincs mázlim, a sors ismét fityiszt mutat nekem.</p><p>-Hova ez a sietség, kishölgy? - kérdi mosolyogva, amint megfordulok.</p><p>-Előled nem lehet meglépni, igaz?</p><p>-Hát...lehet vele próbálkozni....de...nem igazán érdemes!</p><p>-Egyetlen jó okot mondj, miért!</p><p>Nem mond semmit, viszont....beáll elém és a kezeivel úgy támaszkodik mellém a falnak, hogy mozdulni se bírok, és nem is merek.....se balra, se jobbra.</p><p>-Ez az egy megfelel? - kérdezi, majd magához húz  és megcsókol.</p><p>Anyáááááám!!! Az ölelésében iszonyatos erő volt, és valami más is....szenvedély....ami igencsak megrémített. Nem voltam/vagyok én ehhez szokva....őt pedig nem zavarja, és talán nem is érdekli. Amint kicsit enged a szorítása, igyexem belőle magam kissé kihámozni....ami nemhogy nem sérti....de szabályosan mulattatja őt...</p><p>-Mi baj van?</p><p>-Semmi. - felelem, amint ismét levegőhöz jut az immár totál strapás agyam, amit a csók miatti bódulatnak tudok be.</p><p>-Akkor?</p><p>-Hazamegyek... - azzal elindulok, de ő nem enged messzire.</p><p>-Meddig akarsz még előlem menekülni, most őszintén? - kérdezi, amint karba teszi a kezeit maga előtt és szigorúan pillant rám.</p><p>-Amíg csak lehet.... - motyogom, majd mikor kikerülném, visszaránt.</p><p>-És megtudhatnám a menekülésed okát?</p><p>-Igazából...azt nem tudom....</p><p>Elneveti magát.....én pedig mégjobban elvörösödök.</p><p>-Valami rosszat tettem netán?</p><p>-Dehogy...</p><p>-Oké....akkor várj meg itt....felhozom a kabátom és lelépünk kicsit valamerre, rendben? Azt hiszem.....beszélgetnünk kellene egyről s másról...na, mit gondolsz? Menni fog?</p><p>-Talán...de igyekezz.....mielőtt meggondolom magamat!</p><p>Nem volt lent még talán 5 percet sem....és jött is. Nyugtalan voltam, ő viszont kicsit sem....sőt....jókedvű volt, ami engem kicsit sem csillapított le....sőt....</p><p>Mindegy....hazajött velem ismét, és bár semmi konkrétumról nem beszéltünk, kicsit lehiggadtam, és már nem is tűnt olyan vészesnek a dolog....azt viszont nem bírtam ki hogy kicsikét ne csipkelődjek vele:</p><p>-Nem is akartál te velem beszélgetni....inkább csak félrevonulni, igaz? Addig ügyeskedtél, míg csak sikerült ismét kettesben maradnunk?!</p><p>-Azt hiszem ez igazán bocsánatos bűn lehet az én esetemben, nem?! Pláne ennyi idő után...</p><p>-Rendben, de tenned is kell azért, hogy annak tekintsem! Semmi sincs ingyen a mai világban...tudod?</p><p>-Van egy ötletem, ami eddig mindig bevált....érdekel?</p><p>-Kiváncsivá tettél....</p><p>Elmosolyodott és megcsókolt, de most nem olyan hévvel, mint először....annál sokkal gyengédebben.....és a terve bejött....a bűn....immár bocsánatot is nyert, nálam legalább is mindenképp.....vagyis majdnem.</p><p>-Ez minden?</p><p>-Nem elég? - kérdi elkerekedett szemekkel.</p><p>-Ennyire olcsó jánosnak hiszel?</p><p>-Olcsó János???</p><p>-Ennyit én is tudok, már meg ne haragudj!</p><p>-Ejha! Szóval.....nem éred be ennyivel?</p><p>-Nem ragaszkodom a komplett repertoárhoz...de azért valamit sejtetni....még nem olyan vészes, na?</p><p>Felsóhajtott....én pedig nem is sejtettem, mire készül. Egészen közel állt hozzám, az egyik keze a nyakamon volt, míg a másikkal átfogta a derekamat. Amint lehunytam a szemeimet, ez az érzés csak még kellemesebb lett, amit Krisztián közelsége váltott ki belőlem. Éreztem, amint lahajol és a halántékomtól egészen a kulcscsontomig, nagyon finoman végigcsókol. Reflex-szerűen megszorítottam a karját, mire ő csendesen elnevette magát.</p><p>-Szóval....tetszett?</p><p>Kicsit eltoltam magamtól, hogy sikerüljön ismét észhez térnem. Nem volt kis meló...</p><p>A szívem úgy dobogott, mintha nem akarna elférni a mellkasomban és utat akarna magának törni....arról már szót sem ejtve, hogy a gyomrom összeugrott és a térdeim remegni kezdtek.</p><p>-Oké....nem kételekedem a módszereid hatásosságát illetően...ennyivel már bőven elleszek jövő tavaszig! Szóval...</p><p>-Szóval....akkor most eddig és ne tovább?</p><p>-Igen....pontosan ahogy mondtad.</p><p>-Akkor én most lépek....már biztosan várnak a többiek, még a végén azt hiszik, leléptem veled!</p><p>-Így is van....nem?</p><p>-De, de nem egész éjjelre....sajnos! - mondta, amint végignézett rajtam, és a szája szélébe harapott.</p><p>Igyekeztem ellenállni a kísértésnek....és sikerült. Nem sóhajtottam fel, mert abból tutira levette volna mennyire szeretném, hogy itt maradjon velem.....egész éjjel. Ez a pasi maga a két lábon járó csábítás....és egyre nehezebb neki ellenállnom.</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p><p><br></p>rich