1.0Eszter új világahttps://eszter21.cafeblog.hubamby21https://eszter21.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Az idő a mai napomon szinte hogycsak vánszorgott, ólomcipőkben.</p><p>Mindegy....még fáradtabban, mint előző este, de végeztem, viszont....Krisztián nem volt sehol, mikor leértem. Már indulni készültem, mikor megszólalta mobilom, sms:</p><p>"Várj meg a buszmegállónál! Nemsokára ott vagyok, csak elaludtam a tv előtt."</p><p>De jó....gondoltam magamban. Időközben, beborult.....és cseperegni kezdett az eső...de legnagyobb meglepetésemre Krisztián kocsival jött.....viszont még így is kicsit elázott, mire beért a parkolóból....aminek, őszintén szólva, én csak örültem, mert a póló mégjobban feszült rajta....nekem pedig volt minn legeltetni a szemeimet. hehe:)</p><p>Hülye vagyok, esküszöm....mert mikor megállt előttem és kicsit összekócolta a haját, hogy kicsit hamarabb megszáradjon...le sem tudtam róla venni a szemeimet. Ő meg elvigyorodott, ismét:</p><p>-Megint fáradt vagy?</p><p>-Miért?</p><p>-Bambulsz...</p><p>-Jaaaaa....neeeeemmmm....most csak szimplán....ottfelejtettem a tekintetemet valahol, ennyi.</p><p>Jó vele beszélgetni....van is miről, és viszonylag könnyen is megy (menne) ha néha nem nehezíteném meg saját magam dolgát is. Gondolok itt olyanra, mint az álandó el-el bambulásom és hogy a gondolataim néha egészen máshol kalandoznak....persze Vele kapcsolatban, róla....de valahol totál máshol vagyok ilyenkor agyilag, és bevallom, ez már néha engem is zavarba ejt.....és ezt azt hiszem most ő is sikeresen levette:</p><p>-Te szeretnéd tudni, mire gondolnak más emberek?</p><p>-Isten ments! Márcsak az hiányozna....aztán bekattannék, mint Mel Gibson, a Mi kell a nőnek-ben?! Te talán igen?</p><p>-Engem érdekelne...</p><p>-Sok szerencsét hozzá....én inkább kihagynám!</p><p>-És te? Mire gondolsz éppen?</p><p>-Én?</p><p>-Naná...</p><p>-Hátttőőőőő....hmmm....lássuk csak!?<br></p><p>Igyexem nyugodt maradni....de az igazat mégsem mondhatom meg neki....mert amit erre kapásból rá tudnék vágni, az a szex....</p><p>-Szóval? - kérdez vissza vigyorogva ismét.</p><p>-Hagyjuk inkább....nem publikus.</p><p>-Hmmm...rendben.</p><p>A frászt van rendben....de mindegy. Előző éjjel, valamin kicsit megakadtam. Nevezetesen azon, hogy akkor neki mi is a foglalkozása...azt mondta rendőr....de valami nem smafu ezzel....merthogy még sosem láttam őt "dolgozni", elég sok szabadideje van.....nem éppen fest úgy, mint aki napi 12-es műszak után lenne....és valahogy küllemre se egy átlag fakabát kinézete van....erős, nagydarab.....félelmetesen nagy (nekem relatíve mindenki az, aki nálam nagyobb és pasiból van)</p><p>Szóval, jah....ismét elemében van....de mikor már a második kört isszuk a "mantendjúszból".....a gyomrom lassan kezdi bemondani az unalmast....kajálnom is kéne valamit. Leléptünk pizzázni, és valami iszonyat jól éreztem magam, mert a hülyeség csak úgy dőlt belőle....alig bírtam az utolsó falat pizzámat betuszkolni a képembe, mert annyira röhögtem már a végén. Nagynehezen sikerült aztán. Elsétált velem hazáig, a kocsiját otthagyta a pizzéria mellett, mert nem akartam ezt az alig 300 métert kocsival megtenni....és így még kicsit hangulatosabb is volt az este....tk: zárása, vele.</p><p>Áll velem szemben, és valamit észrevesz az arcomon. A hüvejkujjával valamit letöröl a számról, aztán megnyalja az ujját.....én pedig még ettől az aprócska, alig érezhető érintésétől is megborzongok.</p><p>-Ketchup....jól tippeltem!</p><p>Kicsit meghátrálok első illetődöttségemben...ő meg elvigyorodik.</p><p>-Szépen össze tudod magad maszatolni, meg kell hagyni! - majd a pólómra mutat, amin valóban egy szép nagy piros folt virít.</p><p>-Ó....persze! Ez is hozzám tartozik....amint látod. Anyám látná....elsírná magát! Rémes vagyok....rémesen maszatos.</p><p>Krisztián nem válaszol semmit a hallottakra, de ahogy felnézek, valósággal lebilincsel a tekintetével....elveszve érzem magam azokban a gyönyörű kék szemekben....és mindezt még ha akarnám se tudnám letagadni. Kicsit közelebb lép hozzám, én pedig meghátrálok, vagyis hátrálnék, mert a hátam beleütközik a bejárati kapu vizes táblájába...na, akkor erről ennyit....sarokba lettem szorítva.</p><p>-Csak nem menekülni készülsz?</p><p>-Áhhhh....(én, ugyan?!?!) Miből gondolod?</p><p>Érzek némi gúnyt a hangjában, amit elneveti magát....végül hozzám hajol, homlokon csókol és megsimogatja az arcomat.</p><p>-Jó éjt....</p><p>-Neked is... - mondom végül nagynehezen, amint nyelek egy nagyot.</p><p>Mindenféle hezitálás nélkül sarkonfordul és elindul vissza a kocsijához. Fellélegeztem, végre....csak nem értettem, ha ennyire érdekel, miért tojtam be attól, hogy.....csak szimplán....közeledni próbált felém?</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p>rich