1.0Eszter új világahttps://eszter21.cafeblog.hubamby21https://eszter21.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Egyik nap aztán suli után döntöttem: leülök Barnival és megbeszélem vele a dolgokat. Ha most nem, akkor soha....</p><p>Éppen a parkolóban futottam vele össze, de kapásból kiszúrtam, hogy nem okés vele valami....nagyon ideges volt.</p><p>-Szia!</p><p>-Szia Eszter....hát te?</p><p>-Hozzád jöttem!</p><p>-Miért is?</p><p>-Mert beszélni akarok veled!</p><p>-Figyelj, most nem érek rá....</p><p>-Te meg mit szorongatsz? - mutattam a borítékra, amit szorongatott.</p><p>-Gondom van...a lízingcéggel...de nem nagy ügy.</p><p>-Mi? Mi mégis?</p><p>-Elveszítettem az állásomat....és az utolsó havi részletet nem tudtam befizetni....és a kocsi végrehajtás alá kerül, ha valamit nem teszek!</p><p>-Ez nem nagy ügy? Te hülye vagy.....elviszik a kocsid!</p><p>-Ezért indultam be hozzájuk a kereskedésbe, talán sikerül még egy kis időt nyernem, míg összeszedem a pénzt!</p><p>-Mennyit?</p><p>-40-et....</p><p>Ekkor hívott Krisztián (tudta, hogy Barninál vagyok, mert mondtam neki, hogy leülök vele végre beszélni)</p><p>-Krisztián nemsokára jön értem....bemegyek veled a kereskedésbe és kifizetem nekik azt a pénzt!</p><p>-Arról szó sem lehet, ezt most felejtsd el!</p><p>-Mert?</p><p>-A pasid mit szólna hozzá?</p><p>-A pasim azt is tudja, hogy itt vagyok nálad, és képzeld, nem szól bele, mit teszek meg a barátaimért és mit nem?!</p><p>-Képzelem!</p><p>-Ugyan! Te is kisegítettél, mikor én szarba kerültem....ennyivel én is tartozom neked. Tudom most ezt az összeget nélkülözni, nyugi! Ha pedig majd egyenesbe jössz, megadod, oké?</p><p>Barni hezitált, főleg hogy időközben Krisztián is befutott.</p><p>-Szóval? Mehetünk?</p><p>-Hova is? - érdeklődött Krisztián.</p><p>-Barninak segítenem kellene....bevinnél a Lordó féle kereskedésbe?</p><p>-Persze...de....valami gond van? - nézett Barnira.</p><p>-Van....és nem is kicsi! Végrehajtás alá teszik 24 órán bellül a kocsim, ha nem fizetek nekik....mert munkanélküli lettem....és ez volna az utolsó havi részletem a kocsiból...erre beütött a krakk....nem tudtam fizetni, és már küldték a felszólítást!</p><p>-Gondolom, Eszter meg jött valami mentő jelleggű ötlettel?</p><p>-Nem szívesen fogadom el, elhiheted!</p><p>-Ne tiltakozz, addig úgysem adja fel, míg rá nem bólintassz az akaratára....erre már én is rájöttem....</p><p>Barni szemei felcsillantak, aztán elvigyorodott.</p><p>-Szóval....veled is ugyanezt teszi?</p><p>Krisztián elégedetten bólintott, mire én karba vágtam a kezeimet és duzzogni kezdtem:</p><p>-Ha esetlegesen befejeztétek a szokásaim kivesézését, talán indulhatnánk is, nem?</p><p>Bementünk a kereskedésbe és lerendeztük a dolgot, aminek nyomán Barni szinte fellélegzett...a kocsit megtarthatja és ha ismét nekiáll dolgozni, majd visszaadja nekem a pénzt....nem sürgős! Örültem, hogy segíthettem!</p><p>-Na, megvolnánk!</p><p>-Nem tudom elégszer megköszönni neked Eszti!</p><p>-Nem is várom el! Keress munkát hamar és egyenesbe jössz, meglátod?!</p><p>-Szar volt a tudat, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de nem akartam senkitől segítséget kérni.....mert még sose kerültem ilyenbe a pénz miatt, pedig te is tudod, hogy soha nem szórtam két kézzel a pénzt, még akkor sem, ha volt?!</p><p>-Ugyan! Ez bárkivel megeshet...a mai világban meg pláne!</p><p>-Na ja....mindenesetre, kössz, tényleg! De...amúgy....miről is akartál volna velem beszélni eredetileg?</p><p>-Szeretném veled rendezni...a kapcsolatunkat....úgy értem, még a múltkori dolog után...tudod?</p><p>-Ja, persze....figyelj. Én...elfogadtam ezt a dolgot....végleg!</p><p>-Komolyan?</p><p>-Igen....megmondom őszintén, most hogy valamennyire megismertem a pasidat....nem háborgok tovább. Rendes gyerek valóban és örülök, hogy....egy olyannal vagy mint amilyen ő. Vigyáz rád, megbecsül....mostmár nem félek, hogy rossz kezekbe lennél!</p><p>-Amíg nem tudtam volna veled rendezni a dolgokat....hát, nem tudom, mi lett volna, főleg hogy már Brigivel is letisztáztam mindent...</p><p>-De mostmár megtörtént, nemde? Minden oké....és így lesz ez később is! Nem szabad hagyni, hogy emiatt tönkremenjen a baráti társaságunk...így van?</p><p>-Így bizony! - mondtam, amint nekiálltak a könnyeim potyogni.</p><p>-Ugyan! Ne sírj már, nnna! Gyere ide, te bőgő masina! - mondta, azzal megölelt.</p><p>-Örömömben sírok, nyugi!</p><p>-Ha örülsz, akkor nevess, ne sírj! Oké?</p><p>-Meglesz! - mondtam, amint igyekeztem magam rendbe szedni.</p><p>-Na, akkor én most megyek!</p><p>-Ne vigyünk vissza?</p><p>-Nem kell, köszi! Innentől már boldogulok, egyedül is. Menjetek csak, nyugodtan.</p><p>-Oké! Akkor hát, szia!</p><p>-Kössz mégegyszer, Eszti! És neked is haver! - monda, amint kezet fogott Krisztiánnal.</p><p>-Mehetünk? - kérdezte ekkor ő.</p><p>-Persze! - mormoltam, amint még utoljára Barni után pillantottam.</p><p>-Rendes volt tőled, hogy....kisegítetted! Büszke vagyok rád, hogy ennyire segíteni akartál rajta....igazi barát vagy neki, azt hiszem.</p><p>-Úgy gondolod?</p><p>-Úgy....és? Sikerült "beszélni" vele?</p><p>-Igen....és minden oké....mostmár tényleg...</p><p>-Rendben, akkor lassan induljunk, mert már kezdek éhes lenni!</p><p>-Szintén zenész.....szóval, mehetünk!</p><p>Hát...az hiszem pont került erre az i betűre is....végleg:)</p><p><br></p>rich