<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eszter új világa</provider_name><provider_url>https://eszter21.cafeblog.hu</provider_url><author_name>bamby21</author_name><author_url>https://eszter21.cafeblog.hu/author/bamby21/</author_url><title>Mint egy család...</title><html>&lt;p&gt; Egyik pénteken a tesómék ismét elhozták nekem Andort, aki így egész hétvégére az enyém, vagyis a miénk volt Krisztiánnal. Kellemeset a hasznossal alapon, mivel Krisztián délutánig dolgozott, elsétáltunk elé a rendőrséghez. Andor már nagyon várta a találkozást, hiszen igencsak összegyógyultak a pasimmal. Sokat játszottak együtt és Krisztián mindenhova elcipelte magával, ha ott volt nálunk.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Főleg, mióta beültette őt egy igazi rendőrautóba, sőt, elindíthatta rajta a szirénát....egészen a szívébe is zárta. Jó érzés volt, hogy végre minden oké az életemben....és ezt csak tovább erősítette bennem, hogy a suli és a munka is jól ment.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Szóval, álldogáltunk a parkolónál, mikor is valaki elkiáltotta magát:&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Na, kit látnak szemeim!?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Andor, amint észrevette Krisztiánt az ajtóban, szinte kitépte magát a karomból, és már rohant is hogy a nyakába vethesse magát. Közben kijött néhány kollégája is, akik szintén akkor végeztek a munkával. A többségüket ismertem, mert sokszor összetalálkoztam velük azidő alatt, mióta együtt voltam Krisztiánnal. Volt köztük néhány idősebb pasi is, a többségük nős, családos ember. Megállt néhányuk egy pillanatra és alaposan szemrevételezték a jelenetet. Krisztián, kezén Andorral én meg mellettük....a családosok elégedetten vigyorogtak:&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Na, fiam! Neked mikor lesz végre saját?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Majd ha eljön az ideje, Jani bá&#039;!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Az öreg elvigyorodott, majd felém biccentett:&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Szerintem az ideális nőt már megtaláltad hozzá, szóval....jó lenne ha végre valami fejleményt is látnánk!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Én elvörösödtam, Krisztián megcsak elégedetten elmosolyodott, majd kézenfogott és elindultunk hazafelé.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Na, és neked mikor lesz saját? - kérdeztem incselkedve, amint finoman oldalbaböktem Krisztiánt.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Majd ha minden adott lesz hozzá, akkor!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Mármint?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Úgymint....nem akarok a bizonytalanba családot alapítani. Nem akarok úgy élni, hogy közben azt lássam, hogy a családom értem aggódik. Látni akarom a srácaimat felnőni...de egy ilyen munka mellett, mint az enyém, ez nem egy életbiztosítás!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Nincs életbiztosításos munka, a mai világban, ez tuti! Erre ne is alapozz!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Tényleg nincs...de nem akarok a bizonytalanba ilyenbe belekezdeni, és azt se szeretném, hogy azt lássam, hogy a családom folyton aggódik értem. Ha már egyszer családot alapítok, szeretném a srácaimat látni felnőni....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Ez azt hiszem érthető is...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Andor közben előttünk baktatott, éppen a galambokat kergette. Krisztián mosolyogva figyelte a kiskölyök minden mozdulatát.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Na és te? Nagy házasság ellenes?! Neked mi a terved?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Megvontam a vállamat és hümmögtem valami &quot;még nem tudom-at&quot;.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Na! Ez nem válasz!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Komolyan nem tudom....még be kell fejeznem a sulit, aztán pár évig dolgozni sem ártana....aztán majd meglátom, mit tehetek ezügyben...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Helyes válasz....a részedről legalább is mindenképp!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Legalább meg volt vele elégedve, és nem forszírozta tovább a dolgokat....pedig, azt hiszem....mostmár nekem is benőtt annyira a fejem lágya, hogy ezen elgondolkodjak komolyabban is.....mellette legalább is mindenképpen:)&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt; &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>