1.0Eszter új világahttps://eszter21.cafeblog.hubamby21https://eszter21.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Végre, csend és béke....hmmm...de jó:) Azt hittem el sem telik ez a nap.....olyan fáradt vagyok, hogy álltó helyemben el tudnék aludni....de a látvány nem hagy nyugodni....reggelig elbírnám nézni....</p><p>-Gyere már! - súgja oda Krisztián, amint megáll mögöttem és átölel.</p><p>-Nincs szívem itthagyni! Olyan édes!</p><p>-Tudom, tudom...de mostmár békén hagyhatnád....alszik!</p><p>-Naaa...csak még egy kicsit!</p><p>-Na jó....5 perc és jössz!</p><p>-Oké...</p><p>Lili olyan békésen alszik....és már 1 hónapos:) Nem tudok vele betelni...az apja meg pláne nem:) Igazi kis angyalka....csak akkor zendít rá, ha éhes, de akkor aztán úgy, hogy belezeng az egész lakás...és a ház is.</p><p>Pedig mikor bementem a szülőszobára annó, nem gondoltam volna, hogy ennyi meló lesz vele, hogy megszülethessen....nem volt éppen egyszerű, pláne egyedül. Krisztiánt meg sem próbáltam rávenni aztán a későbbiekben sem, hogy bejöjjön velem, de így utólag belegondolva, nem is volt baj....volt rajta kívül elég gondom....nem hiányzott még oda ő is.</p><p>6 órányi vajúdás után majd 2 óra a szülőszobán....remek volt, igazán! Végül is, így most Lilit elnézve....megérte...na de akkor? Borzalmasnak tűnt...túlzás nélkül. Este, mikor aztán bejött hozzánk Krisztián, megnyugodtam. Büszkén figyelte a kislányunkat, amint abban a kis "akváriumszerű" franc kocsiban pihent, a pici kezei ökölbe szorulva és nyakig merülve a pólyában.</p><p>Én totál Krisztiánt látom benne, a szemei, a szája vonala....na jó...a füleit tőlem örökölte, mert azok picit elállnak neki:) de a többi, az tiszta apja....</p><p>Lassan kisurranok a szobából és behajtom nála az ajtót. Krisztián már javában tv-zik, így csak szimplán befekszem mellé, és hozzábújok.</p><p>-Na...sikerült végre otthagynod? - kérdezte.</p><p>-Nagynehezen...</p><p>-Majd megszokod, hogy nincs velünk egy légtérben! Ez így jó, hidd el! </p><p>-Csak....akkor is féltem!</p><p>-Tudom...na! De neki is kell már most egy bizonyos privát zóna, mint nekünk, nem? </p><p>-Most hogy mondod? Tényleg...apropó privát zóna... - azzal megcsiklandoztam.</p><p>-Jaj, jézusom! Én és az a nagy szám!</p><p>-Ugye - ugye? - kérdeztem nevetve, amint felkönyököltem mellé, míg ő a fejét fogta. - Na...akkor talán ki is használhatnánk a helyzetet, ha már így szóba hoztad, nem gondolod?</p><p>-Mármint a privát zóna adta lehetőségeket?</p><p>-Aha...</p><p>-Na jó...legyen! - mondta, azzal odahúzott magához és megcsókolt. - Ugye tudod....hogy nagyon boldoggá tettél?</p><p>-Mivel is? - kérdeztem incselkedve.</p><p>-Mindennel.....azzal, hogy velem vagy...és a kislány is...</p><p>Krisztián szavai szinte simogatták a lelkemet....pedig már annyiszor elmondta...de egyszerűen megunhatatlan, ugyanúgy, mint Ő maga:)</p><p>-Te sokkal többet adtál nekem, mint amit valaha is reméltem....mindezek mellett....ez szinte minimálisnak tűnik.</p><p>-Miért is?</p><p>-Mert melletted nőttem fel végül...te tanítottál meg igazán szeretni...és hogy el kell fogadni mindent olyannak amilyen, akármennyire is nem tetszik ez nekünk...</p><p>Krisztián elmosolyodot, majd az ujját a szám elé téve elhallgattatott....(valahogy nem is bántam, hogy nem kellett folytatnom a dolgokat)</p><p>-Nem azért rendeltelek ki Lili mellől, hogy egész éjjszaka beszélgessünk!</p><p>-Hanem? - kérdeztem nevetve.</p><p>-Majd mindjárt megtudod!</p><p>-Na...akkor hajrá!</p><p>Krisztián szemei vészjóslóan érzéki módon csillogtak.....tudtam mit szeretne...de fel akartam csigázni. Amint fölém hajolt, elkaptam a nyakláncát és egész közel húztam magamhoz.</p><p>-Szeretlek!</p><p>-Én is szeretlek...de ha most megbocsájtassz!....volna egy kis elintéznivalóm...veled!</p><p>És megcsókolt....kellemes zsibbadás lett úrrá az egész testemen, mikor a közelembe került....az ölelése biztonságot adott, az ereje nyugalmat, a csókja szenvedélyt, Ő maga pedig szerelmet, erőt, bátorítást....és egy gyönyörű jövő képét is, egyben....immár hármasban, a kislányunkkal, Lilivel:)</p>rich