Edzőmeccs, jardok és civil a pályán

2010 augusztus 19. | Szerző: bamby21

Egyik nap aztán, ismét összefutottam Ricsivel, és a tesójával, Mátéval a belvárosban. Mivel a tetoválásom szépen gyógyulgatott, nem láttam akadályát annak, hogy közszemlére tegyem, persze csak diszkréten, egy csípő farmerrel és egy kicsivel rövidebb pólóval, mindezt. 

Ricsiék persze rögtön kiszúrták a kis művet a derekamon, és nem is tudták szó nélkül hagyni.

-Mutatós! – mondta Ricsi, amint kicsivel feljebb húzta a pólómat.

-Az ám! És mit szólt hozzá a Krisztián? – kérdezte Máté.

-Krisztián nem tud róla….mert már nem vagyunk együtt. – mondtam felsóhajtva.

Ricsi értetlenül nézett rám.

-Miért…nem azt mondtad, hogy…

-Mindegy….mit mondtam. Már nem vagyunk együtt….ennyi.

Feszült, kellemetlen csend támadt, Máté végül ismét kérdezett:

-Mégis miért?

-Mert….az egyik ismerősöm…elintézte a dolgokat…

-Köze van ennek az öcsémhez? Úgy értem, hogy múltkor találkoztatok?

-Krisztián szerint igen…mert….meg sem adta nekem a lehetőséget arra, hogy elmondjam neki az igazat. De mindegy is, mert a dolog igencsak hamar átment személyeskedésbe, és onnantól…valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy bármit is bizonyítsak neki! 

-Kiakadt azért, mert leálltál az öcsémmel beszélgetni?

-Ez….kicsit bonyolultabb….tudod?

-Nem, egyáltalán nem tudom!

Mikor Ricsi még mindig nem jött vissza a kocsitól, nyertem némi kis időt arra, hogy elmondjam Máténak a dolgok mibenlétét.

-15 évesen….kicsit…hát…sikeresen összekeveredtem az öcséddel a Balatonnál….és ennyi. De ez már…nagyon régen volt…de ő ezt nem érti meg! Azt mondta…szerinte nekem abból áll az életem, hogy….”nosztalgiázzak” meg hasonlók…és ő így nem tud bennem megbízni.

Máté nem tudott mit reagálni, mert időközben visszajött Ricsi is. Nem bántam….nem is igazán voltam kíváncsi a véleményére, tudva, hogy ezt úgyis visszamondja majd Krisztiánnak…

Ricsi időközben elindult. Edző meccsük volt a stadionban, amire legnagyobb meglepetésemre, elhívott. Először azt se tudtam, mit mondjak…de aztán, miért is ne alapon…vele mentem.

Nagyon ügyesen játszik, meg kell hagyni, nem a semmiért van ennél a csapatnál, amint látom. Támaszkodom a térdeimen, és próbálok a játékra koncentrálni, de valahogy ez most nem megy….hiába van itt a Ricsi, én meg egyedül…és a lehetőség éppen adott is lenne egy kis kalandozáshoz….nem tudom, ezt most valahogy nem kellene! A rohadt életbe…akkor is hiányzik Krisztián….!!! Rezegni kezd a mobilom…sms:

“Itt hagytad néhány holmidat nálam, ha gondolod, valamikor ugorj fel értük!”

Krisztián…..ezt nem hiszem el!!!!! Megint találkozni vele…kettesben…mi lesz ebből? A dolgok jelen állapotát elnézve, balhé….mert tutira az lenne. Valamit beszólna, nekem ismét eldurranna az agyam és már megint ott lennénk, mint a múltkor! Pedig én nem akarom! Jaaaajjjjjjjj!!!!!!!

Amint Ricsiék lejönnek a pályáról, lesétálok hozzá. Látja, hogy valami nem smafu velem, de inkább nem kérdez semmit….amiért végtelenül hálás vagyok neki. Megvárom, míg végez, aztán irány haza….

Állok a kocsi mellett a parkolóban, mikor is megjelenik a csapattársaival…felajánlja, hogy hazavisz, ami jól is jön, mert nincs túl sok kedvem a város másik végéig gyalogolni.

-Mi lesz veletek, Eszter?

-Mármint velem és….

-….és Krisztiánnal, igen!?

-Nem tudom…miért?

-Hagyod, hogy annak a csajnak legyen igaza? Örül biztos, hogy összeugrasztott titeket….te pedig annyiban hagyod a dolgokat?

-Nem akarok magyarázkodni, Ricsi! Nem tettem semmi olyat, ami erre kötelezne….ha nem bízik meg bennem, akkor nincs miről beszélnünk!

-Legalább megpróbálhatnád….egy kapcsolatot nem lehet úgy lezárni, mint ezt…

-Honnan veszed?

-Onnan, hogy én ugyanígy mentem szét a barátnőmmel. Nem magyarázkodtam neki…és meg sem próbáltam őt megbékíteni sem. Haraggal váltunk el egymástól….és ezt a mai napig bánom, érted mostmár?

-Persze….értem.

-Ha nem is sikerül….legalább megpróbáltad…és ez talán kicsit megnyugtat.

-Nem tudom, igazából, mi volna az, ami most megnyugtatna…komolyan nem!

Ricsi felhívta a tesóját, és megkérdezte tőle, nincs-e vele Krisztián.

-Na, megpróbálod?

-Ugyan mit?

-Beszélni vele!

-Minek, Ricsi? Minek?

-Nem mész semmire a büszkeségeddel, ha csak ez vezérel most! Ez lesz a veszted, higgy nekem! Nincs vesztenivalód…értsd már meg! Én ugyanígy csesztem el a kapcsolatomat….legalább neked legyen több eszed!

Nem szóltam semmit, ekkor azonban Ricsi lekanyarodott a régi sportcsarnok felé, ahol egy sportlövő klub is volt, Krisztián és Máté is gyakran jött ide, “kiereszteni a gőzt” egy – egy rosszabb nap után. Aztán megállt a parkolóban.

-Na…indulj már! – nógatott.

-Rendben…legyen hát!

-Hamarosan itt lesznek! A tesóm szerint legalább is…

Felsóhajtottam, majd mikor elindultam volna, Ricsi megszorította a kezemet.

-Meg kell próbálnod….nincs vesztenivalód, ezt jegyezd meg!

-Igyekszem…na, de mostmár menj! Kössz a fuvart, mégegyszer!

-Oké…nincs mit! Szia…

-Szia.

Vártam, leültem a bejárati ajtó lépcsőjéhez. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de az eső ismét csak megtalált…..elég rendesen nekiállt esni, én pedig, egy pólóban majd megfagytam, amint a szél lengedezni kezdett közben. Egyszer csak, ismerős hangra lettem figyelmes…megérkeztek Mátéék. Máté szemei felcsillantak amint meglátott, Krisztián arca pedig elkomorodott. Máté elsietett mellettem, de azért nem bírta ki, hogy ne súgjon oda 1-2 bíztató szót:

-Hajrá kislány! Én már elkezdtem megpuhítani…a többi márcsak rajtad múlik!

A szívem már a torkomban dobogott, de lassan megindultam Krisztián felé….nem tudván, mi lesz ennek az egésznek a vége!

Talán Ricsinek van igaza….nem veszíthetek semmit…:(

“Bánat” tetkó derékra

2010 augusztus 19. | Szerző: bamby21

 Eltelt 2 nap…nekem pedig támadt egy ötletem. Fel kellene mennem Ákoshoz, a szalonba. Mostmár, hogy nem függök senkitől, pasiügyileg….azt kezdek magammal és a testemmel, amit csak akarok. Kell egy új tetoválás. Míg Barnival voltam, ő tiltó listára rakatott Ákosnál, ergó, ami azt jelentette, hogy a tudta és a beleegyezése nélkül nem csinálhatott nekem újabb varratott….de mostmár ő sincs, így szabad a terep…

Felkerekedtem és amint beléptem, azt hittem, ott menten leszek rosszul….Tamara….hát, hogyan is fogalmazzak? Hmmmm….kissé össze volt gyógyulva a tetováló mesteremmel, Ákossal, csókügyileg:) Meg sem próbáltam leplezni a döbbenetemet, Tamara elvörösödött, Ákos pedig….vigyorgott, erőteljesen:)

-Sziasztok….talán zavarok?

-Áhhhh! – mondja Ákos – Gyere csak!

-Szia Tamara….micsoda meglepetés! Te itt?

-Aha… – vigyorog még mindig fülig vörösödve. – Na és te?

-Jöttem egy újabb varrásra…mert ugyebár, ide általában azért jár, az ember…hmmm….ha jól tudom!?

Ákos felröhög, de aztán nem piszkálódok tovább…békénhagyom őket.

-Ákos…szeretnék a derekamra egy tetoválást, mit szólsz?

-Milyet?

-Abszolút rádbíznám….legyen nőies, de mutatós! Megoldható?

-Mikor kellene?

-Azonnal?! 

-Kell egy kis idő, míg megrajzolom, mert ötletem az volna rá….szóval, ha gondolod, csüccs le és várd meg…na?

-Oké. Várni azt tudok éppen!

Leültem Tamival addig beszélgetni, míg Ákos nekilátott a rajzolásnak. Kiderült, hogy Tami úgy találkozott Ákossal, hogy eljött Barnival és Nikivel egyszer ide a szalonba…..(milyen meglepő:)) és hát…..több lett köztük, mint egyszerű szimpátia….:) és lassan egy hónapja dúl a lamúr….:) Jó látni, komolyan, függetlenül attól, hogy az én életem ismét, érzelmi téren mindenképp, a bányászbéka feneke alatt van.

Amint Ákos megmutatta a rajzot, azonnal beleszerettem. Nonfi és fekete szürke lesz…és csak az enyém, egy egészen egyedi darab:) Nem volt a legkellemesebb, de nekiláttunk és alig 2 óra alatt kész is lett vele. Gyönyörködtem benne egy darabig a tükörben….aztán elindultam haza, hogy megmutassam a szerzeményemet Bazsáéknak is.

-Te egy állat vagy Eszti! – kiabálta Bazsa, amint meglátta a varratott.

-De jó, nem?

-Nagyon frankó! Pöpec kis darab lett….és jól mutat rajtad!

-Te nem vagy normális, Eszter! – morogja Ali fejcsóválva.

-Ugyanmár! Mostmár úgysincs, aki neheztelne rám érte…akkor meg?

Bazsa elkomolyodott, aztán leült mellém a kanapéra. Ekkor jöttek meg Barniék is, Nikivel. Nekik is megmutattam a tetkómat, Niki csak hüledezett, Barninak viszont szintén nagyon tetszett.

-Na és…mi lesz a továbbiakban akkor veletek?

-Miről van szó? – néztek ránk érdeklődve Nikiék.

Vállatvontam.

-Semmi különös….ismét egyedül maradtam! Nóri jóvoltából…hát ennyi!

-Miért is? – kérdezte Niki.

-Mert Nóri látott az egyik régi ismerősömmel kávézni, első adandó alkalmat megragadva elmondta ezt a Krisztiánnak…..akivel aztán alaposan összevesztünk…és ennyi! Én nem alázkodom meg senki előtt…ha nem hisz nekem, az az ő baja! Nem fogom az igazamat senkire sem ráerőltetni!

-Szakítottatok?

-Jah….olyasmi!

Barni és Niki összenézett, aztán Barni felém fordult, ám ekkor még eszembe jutott valami:

-Azt mondta, hogy szerinte, azért hagytalak ott, mert féltem elkötelezni magam melletted….és hogy nem is szerettelek igazán. Ja…és végül még azt is, hogy biztosan nagyon megviselt engem ez az egész, ha fél év múlva az ő ágyában kötöttem ki….kedves, nem?

Mindenki döbbenten nézett rám és hallgatott.

-Azt hiszem, ezt mi már megbeszéltük…és ez senki másra nem tartozik! Legfőképp Nórira nem, mert gondolom, ezt is ő mondta el a pasidnak!

-Gondolom, mert én egy rossz szót nem mondtam rólad neki! de mindegy…nah, én megyek, kezdek magammal valamit…

Azzal felpattantam és bementem a szobámba. Nem volt igazából semmihez sem kedvem…csak egy kis nyugit akartam….ha már egyszer egyedül vagyok…

Szíven szúrt világ

2010 augusztus 19. | Szerző: bamby21

 Krisztián nem írt, nem hívott, s mikor én is felhívtam, csak foghíjasan válaszolt, hogy szeretne-e látni, avagy sem?! Na, remek, biztosan bal lábbal sikerült felkelnie ma, és külön öröm, mert akkor egész nap csak morog, mint a bolhás kutya:(

Mindegy…reménykedem, csak nem!?

Na, felslattyogtam hozzá és már amint bementem, észrevéttem, nemhogy ballal, mindjárt két bal lábbal kelt….az első fél óra alatt alig szólt hozzám, ha mégis, azt is csak félvállról. Nem értettem mi baja van, mert nem csináltam semmi rosszat, így a sokadik hümmögésére már kicsit elborult az agyam, és megkérdeztem, hogy akkor most mi van?!

-Mi bajod van?

-Semmi….miért?

-Nekem nem úgy tűnik….mert mondjuk hozzám se szólsz, vagy ha mégis, akkor is csak morogsz!

Krisztián nézi tovább a tvt egy darabig, aztán végül kikapcsolja és felém fordul.

-Jól hallottam, hogy suli után az ex – pasiddal voltál?

Nézek rá igencsak hülyén, nnnna…ezt meg honnan tudja?!

-A Ricsiről beszélsz?

-Igen…a volt tiszttársam öccséről a Ricsiről.

-Ne túlozz, nem ex….vagyis az, ha azt a két hetet, amit vele voltam a Balatonon, annak lehetne nevezni….de amúgy igen. Találkoztunk az egyik üzletben és utána beültünk kávézni….elégedett vagy?

Krisztián nagyon feszült volt, de nem értettem miért…

-Oké…akkor most én kérdezek….honnan tudod?

-A kedves barátnőd mesélte….mert összefutottam vele a bankban….nem is gondoltam volna, hogy egyszer az életben is még hálás leszek neki!

-Ugyan miért? Mert elmondta neked azt, hogy azzal a sráccal kávéztam, aki még a gimis szerelmem volt annó….16 évesen? Ne légy nevetséges! Évek óta nem láttam…meg nem is “nosztalgiázni” ültünk össze….szóval…

-Ja, és akkor már mindjárt ki is magyaráztad magad a történetből, nemigaz?

-Most mi bajod van Krisztián!? Ha rosszul tudom, javíts ki, de a te gimis szerelmed, a Bekka most az egyik legjobb haverod felesége és a 3 gyerekének az anyja, és te mindenféle gond nélkül mész hozzájuk, ettől függetlenül….én mégsem cirkuszolok érte!

-Igen, de én már lassan 30 leszek! Ez egy kicsit más!

-Ó, hogyne…ami téged illet, az mindig más, nemigaz? És miért az, mert te már 30 leszel? Nagy ügy….sajni….én mégcsak 23 leszek, és szerintem semmivel sem másabb, mint a te eseted!

Krisztián viselkedése szögesen ellentétes lett azzal, amit én eddig megszoktam tőle.

-Szerintem te azért vagy képtelen bárki mellett tartósabban megmaradni….mert akkor nem tudnál így olykor olykor…hogy is mondjam, kilengeni?!

-Kilengés!? Ennyi erővel akár azt is mondhattad volna hogy megcsaltalak, nem?!

-Akár…

Nem akartam hinni a fülemnek….most azon van fennakadva, hogy szóba állok egy másik pasival is rajta kívül?

-Kössz! És bár nem szoktam magyarázkodni, most azért elmondom….nem volt semmi olyan, ami megcsalásnak minősülne köztünk. Nem értem a viselkedésedet, főleg hogy egy olyan ember miatt teszed mindezt, akivel több mint 7 éve történt….valami. És tudod…azt sajnálom a legjobban, hogy Nóri elérte azt, amit akart, ellenem uszított téged…és most valahogy a bizalom legkisebb szikráját sem érzem rajtad….csak azt nem értem, miért!

-Nekem olyan nő kell, akiben maximálisan megbízhatok…nem olyan, aki ki – kipillant a kapcsolatunkból….

-Ja….értem! Neked olyan nő kell, akit a házasággal gúsba lehet kötni….aki olyan mint az ipari ló, amelyik szemellenzőt visel, csak előre lát, se balra, se jobbra?! Akkor neked nem barátnőre van szükséged, hanem egy idiótára, aki meg is teszi neked mindezt?!

-Meglehet!

-Remek…akkor ezt megbeszéltük! – azzal összeszedtem a cuccaimat és már indulni akartam, de ekkor Krisztián még tartogatott számomra valamit…

-Szerintem….annak idején sem a semmiért hagytad ott a vőlegényedet. Bár, én nem ismerem annyira a Barnit….de szerintem, csak azért hagytad ott….mert féltél magadat elkötelezni….és, annyira nem is viselhetett meg a szakítás, mert ugye fél év múlva meg kikötöttél az én ágyamban! Ez vagy te valójában….és ezt csak most látom igazából!

Úgy értek a szavai, mint akit szíven szúrtak….először szóhoz sem jutottam.

-Azért hagytam el Barnit, mert nem szerettem őt annyira, hogy egy életen át kitartsak mellette…..nem akartam őt becsapni vagy hazudni neki….nem akartam bántani, ezért inkább szakítottam vele, és azt hiszem ez a mi esetünkben bölcsebb dolog volt, mint hozzámenni, gyereket szülni neki aztán meg elhagyni….”bocs, de ez nekem nem megy” alapon felrúgni mindent, és tönkrevágni az életét. És ha tudni akarod….azt hiszem….még mindig jobb, hogy ezekre a dolgokra most jöttünk rá, mint mondjuk 10 év múlva…mert akkor már nem egy ember életét és boldogságát tettem volna tönkre…

-Na persze, és ebben is te vagy a szenvedő alany, nemigaz?

-Nem….viszont én azt hittem, te ezt közel a 30-hoz már megérted, de látom, mekkorát tévedtem! Úgy viselkedsz, mint egy igazi barom…gyerekes vagy és kicsinyes!

-Igazad van….akkor voltam egy barom, mikor szemet vetettem rád!

-Látom, ebben legalább egyet értünk!

Felvettem a kabátomat és bevágtam magam mögött az ajtót. Nem tudtam, mit tegyek…egyszer az életben vagyok valakivel igazán őszinte, és akkor is ellenem fordítják az elmondottakat….

Ricsi és az első csókom:)

2010 augusztus 18. | Szerző: bamby21

 Lelépek vásárolni suli után….nem igazán tudom, hogy akarok-e valamit venni….csak kicsit csavarogni akarok….

Járom a várost, szebbnél szebb kirakatok, csilli villi ruhák és cipők….pffff….ez a divat? A mindenit….na, asszem, ezt sem fogom most követni, mert ezek a göncök nemhogy nem néznek ki jól, de olyan lehetetlen anyagból készülnek, hogy szerintem 5 perc után viszketőrohamot kapnék tőle…

Találok néhány ígéretesebb darabot, nekiállom azokat szemrevételezni….alaposan belemerülök a válogatásba, mikor is valaki a vállamra teszi a kezét. Megfordulok és kishíján hülyét kapok, mert a volt évfolyamtársam áll előttem, Ricsi…

-Szia Eszti!

-A mindenit….Ricsi?! Alig ismertelek meg!

Ricsivel együtt jártunk a gimiben angolra és számtekre. Tök jó fej gyerek, a csajok kedvence volt, akárcsak az unokatesóm, Bálint, hetente másik nője volt, pláne hogy akkor is már focizott és igencsak jó felépítésű gyerek volt már akkor is.

-Azt észrevettem!

-Hogy kerülsz te ide?

-Ide szerződtem focizni….és már dolgozni is. Na és te? Fősulira jársz?

-Igen….még mindig…egy évet halasztottam, szóval…jah.

-Na és mesélj, mi van veled?

Észbekapok….a szoknya, amint az imént nézegettem, még most is szorongatom, pedig ezt meg akarom venni.

-Felpróbálom ezt a cumót és….utána akár beülhetnénk egy kávéra is, nem?

-Oké…akkor irány a próbafülke….itt várlak.

Felpróbálom a szoknyát, aztán kimegyek benne a kinti tükörhöz, hogy teljes alakosan is megnézhessem, hogy áll rajtam ez a “csoda”(Krisztián szintén odavan a szoknyákért….legnagyobb örömömre….szóval, ha tetszelegni szeretnék neki….magamra kell 1-2 darabot erőszakolnom)

-Nagyon jól áll rajtad! – hangzik a vélemény Ricsitől, aki az egyik polcnak támaszkodva figyel.

-Szerintem is…úgyhogy megveszem…de azért kössz a véleményt. Te mégis csak pasi vagy!

Elindultunk és a séti egyik kávézójába kötöttünk ki…Ricsi elmesélte, hogy a gimi után hivatalosan is a focival kezdett el foglalkozni, csak levelezőn kezdte el az egyetemet, később. Bálinttal már ő sem találkozott vagy 2 éve, nagynéha emileznek vagy msneznek, de ezenkívül semmi. Ja, és legnagyobb meglepetésemre, barátnője sincs….ugyanis együtt élt közel 2 évig egy csajjal, de mióta szétmentek, nem is tervez a továbbiakban egy hosszabb jellegű kapcsolatot sem.:) Ez tökéletesen jellemző is Ricsire.

Így visszagondolva, tök jó emlékeim vannak hozzá…annó, 15 évesen vele csókolóztam először, és te szent isten….akkor még azt mondtam rá, milyen rossz volt és társai….na, ma meg itt ülök vele egy asztalnál és a gimis emlékeinkről dumálunk…és olyan pasi lett belőle hogy….íjha:) Tök kopaszra van vágva az eredetileg szőkésbarna, tüsi haja, és még most is ugyanolyan veszélyesen kábítóan csillognak azok a whisky barna színű szemei:) Még most is nagyon édes, ahogy mosolyog….igazi csajszédítő jelenséggel találom magamat szemben. Annak idején, titokban találkozgattunk mindig suli után, mert féltem, ha valaki rájön, hogy “együtt vagyunk” abból akkora piszkálódás lett volna, hogy az csak na….mert ő a suli egyik legjobb focistája volt és a csajok kedvence, én meg a kis stréber, egész jó bizonyítvánnyal, de null ismeretséggel és kevés baráttal….szóval, ezek voltunk mi….az élsportoló és a kis lúzer, vagyis én:(

Ricsi valamiért mégis felfigyelt rám….tudott velem normálisan beszélgetni, sokszor még a suliba tartó buszon is cseverésztünk míg be nem értünk, de aztán semmi több, onnantól olyan volt, mintha nem is ismerném őt. Ricsit ez zavarta, na de azért annyira nem, hogy a haverjai előtt mondjunk szóba álljon velem, vagy ilyenek….így maradtak a levelezések angolon és hasonlók.

Egyik este, talán mikor a gólyaavatóról jöttem ki a barátnőmmel, összefutottam Ricsival meg a Zelkával, egyik csapattársával. Zelka nem ismert meg először, mert a vállig érő barna hajamból rövid vörös lett…Ricsinek ezzel még nem is lett volna problémája…mással viszont annál is inkább, ugyanis kicsit beittak. Na…Zelka elhúzkodta mellőlem a barátnőmet, Timit, Ricsi meg engem….egészen a parkig. Éreztem rajta a szesz szagot…és háááát…nem volt túl szép látványnak sem részegen, de meghallgattam, mit akar mondani, mert azért könyörgött nekem vagy egy órán keresztül. Letérdelt elém ott a park közepén és nem akartam elhinni….ha nem tudnám, hogy részeg, azt hinném, megbuggyant….(emlékezve arra, hogy csak a gyerekek és a részegek mondanak igazat.)…Ricsi szerelmet vallott nekem, aztán nem törődve azzal hogy mindene tiszta sár lett a térdepeléstől, megölelt és megcsókolt, én meg hirtelenjében köpni nyelni nem tudtam!

Első csók, persze….na de ilyen? – emlékeztem rá később vissza…?! Borzalmas volt akkor, legalább is annak tűnt, de ennyi idő után…azt hiszem ez is kissé megszépült és vele együtt az egészhez kapcsolódó érzés is. NNNNYah…..hogy befejezzem a storyt….szóval utána héten, Ricsi nagyban elkerült és elült mellőlem angolon is, gondolom én, megbánta a történteket. Aztán, alig egy hónap múlva összejött az egyik osztálytársnőmmel, akkor, onnantól pedig én voltam az, aki elkerülte őt….holott, szinte minden szünetben ott lógott nálunk. 

Megmondom őszintén, bár még magamnak is letagadtam, szar volt őt ott látni a csajjal, és szerintem ezt ő is látta rajtam. Egyik délután aztán 7-be ott maradtam matek korepen, és ő is beállított. Mivel a barátnője nem volt ott, szabad volt számára a terep, és óra után megvárta míg végzek. Bocsánatot kért tőlem a parkban történtekért, de nem a csók miatt, hanem hogy mindezt tök részegen tette és tökig sárosan (szó szerint):) Hát, nem kicsit lepett meg vele….de nem akartam tovább feszegetni a dolgokat, így nem kérdeztem semmit tőle.

Mózerolt valamit a hátizsákommal, aztán elköszönt én pedig mentem haza a késői busszal, ekkor találtam benne egy össze, vagyis agyonhajtogatott cetlit, rajta Ricsi írásával. Ennyi volt az üzenet:

“Amit a parkban mondtam, komolyan gondoltam!

Ui: jól csókolsz:)”

Pffff….na, ha ez tényleg az volt….akkor én vagyok a római pápa…de hát ha ő annak érezte, ám legyen:) Így utólag végiggondolva, tényleg az volt…nagyon jó:)

Lassan összeszedtem magam és tisztába tettem a dolgokat….másodikba, egy közös évfolyamkiránduláson a Balatonnál, kicsit összemelegedtünk Ricsivel, de annyiban maradt a dolog, mivel ő nemsokkal ezután elköltözött a fővárosba és ezzel együtt ugye gimit is váltott….legnagyobb sajnálatomra. Ez a “nyaralás”, valamiféleképp a búcsút jelentette mindkettőnknek, de nagyon jó volt az a 2 hét vele:) Naív, igazi tinédzser szerelem….az első szerelem:)<3

És igen, most itt ülök ezzel a tökfejjel:) és azt meséli nekem milyen tuti dolog az NB1-be játszania, mert az emberek lépten nyomon felismerik és mert a csajok….hát, oda vannak érte:) Kis öntelt, de még most is aranyos:)

Számcsere nem volt és semmi egyéb sem…vagy összefutunk valamikor még itt a városban, vagy nem….márpedig azt hiszem előbbire nagyobb az esély:) nekem meg ott van Krisztián is, szóval, azért tudni kell viselkednem is:) A kávézó előtt elköszönünk egymástól, aztán ő rohan csapat megbeszélésre, én meg elindulok Krisztiánhoz….hát, ez a nap is eltelt, szerencsére.

Ha eljön az idő…

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21

Várom Krisztiánt ismét.  Egész jó idő van, és mivel ma kivételesen nem megyek dolgozni, az egész délutánt vele tölthetem:) Nyílik a kapu és jönnek minden, röhögve…mint egy nagy csapat gyerek. Köztük az öreg is, Jani bá’….nagyon jó arc, annyit szoktam rajta röhögni….ahogy elő tud adni 1-1 storyt, az besz*rás, komolyan:) Észrevesz és már oda is köszön, aztán vállba veregeti Krisztiánt.

-Na, fiam!(ezt a mondatát annyira megszoktám, mindenkit így hív, “fiam”:)) Mostmár szabad a terep, szóval hajrá!

Értetlenül nézek az öregre, mire az rámkacsint aztán elindul a másik irányba a többiekkel.

-Miről beszélt? – kérdezem értetlenül Krisztiánt.

-Gyere! Sétáljunk egy kicsit… – majd azzal kézenfog és elindulunk homlokegyenest más irányba, távol a kollégáitól.

-Valami baj van? – kérdem, kissé aggódva, ahogy ránézek, látom, hogy valamin nagyon kattog.

-Mióta is vagyunk együtt?

-6 hónapja….de miért? – kérdem megrettenve, ahogy szinte ezzel egyidőben földbe is gyökerezik a lábam, ott menten.

Krisztián is megtorpan, aztán hogy látja rajtam, mennyire be vagyok rongyolva….elmosolyodik.

-Na….mi van? Miért álltál meg?

-Miről akarsz te velem beszélni? Kezdek megijedni, komolyan mondom.

-Ugyanmár….gyere csak! Nincs okod rémüldözni….

-Biztosan? – kérdem gyanakodva.

Felsóhajt, rámlegyint és húz tovább magával.

-Mondj már valamit!

Nézi maga előtt a földet és egy szót sem bök ki még most sem….kezdek egyre jobban parázni, mert tippem sincs, mit akar…aztán megáll az út közepén, felémfordul, nekem pedig görcsbe ugrik a gyomrom, a komoly arcát látva. Megfogja a két kezemet és jó közel húz magához.

-Szeretlek!

A szemeim kikerekednek, a térdeim már alig bírnak el és a gyomromban hirtelen megszűnik a már – már fájdalmas görcs, s mintha ezer pillangó kezdene odabent repdesni…szinte hihetetlen….nem ezt vártam, hanem valami katasztrófát, égszakadást és földindulást….erre, közli velem, hogy szeret….ezt nem hiszem el!

-Tessék? – nézek rá hitetlenkedve.

-Jól hallottad! Szeretlek, szeretlek, szeretlek….na, mostmár sikerült felfognod? – mondja nevetve, amint átölel.

Bevillan az elmúlt fél év legszebb percei, amit vele tölthettem….és Ali szavai is, amiket mondott…”ha igazán szereted, tudni fogod, mit kell tenned!”

-Én is szeretlek, Ádám Krisztián!

Jó alaposan megszorongat és össze vissza csókolgat, szinte majd’ összeroppant, de bánom is én….ha mindezt Ő teszi velem:)

-Mi ez a nagy érzelmi kirohanás?

-Talán baj?

-Dehogy….csak megleptél vele, ennyi.

-Ez is volt a célom…

-Hihetetlen…

-Ugyan mi?

-Hogy itt vagy velem! – mondom, miközben átölelem. Szeretem, mikor ilyen lazán van öltözve, mert mindig bezsongok már a puszta látványtól is….sötét farmer, kockás ing és farmer dzseki:) hmmmm….:)

-Mit szeretnél csinálni délután?

-Még nem gondolkodtam rajta, de leginkább csak pihenni…hulla vagyok! Mert…te esetleg beterveztél valamit?

-Nem, azt hiszem nekem is tökéletesen megfelel az egész délutános fetrengés….mondjuk valami jó dvd-vel, pizzával….na, meg veled?!

-Tetszik az ötlet!

Ahogy sétálok mellette, olyan érzésem van, mint aki a föld felett lebeg….megkönnyebbültem, hogy kimondtam…és nem is bántam meg, hogy vártam vele, és nem rontottam rá ezzel alig 2 hónap után…:)

Mint egy család…

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21

 Egyik pénteken a tesómék ismét elhozták nekem Andort, aki így egész hétvégére az enyém, vagyis a miénk volt Krisztiánnal. Kellemeset a hasznossal alapon, mivel Krisztián délutánig dolgozott, elsétáltunk elé a rendőrséghez. Andor már nagyon várta a találkozást, hiszen igencsak összegyógyultak a pasimmal. Sokat játszottak együtt és Krisztián mindenhova elcipelte magával, ha ott volt nálunk.

Főleg, mióta beültette őt egy igazi rendőrautóba, sőt, elindíthatta rajta a szirénát….egészen a szívébe is zárta. Jó érzés volt, hogy végre minden oké az életemben….és ezt csak tovább erősítette bennem, hogy a suli és a munka is jól ment.

Szóval, álldogáltunk a parkolónál, mikor is valaki elkiáltotta magát:

-Na, kit látnak szemeim!?

Andor, amint észrevette Krisztiánt az ajtóban, szinte kitépte magát a karomból, és már rohant is hogy a nyakába vethesse magát. Közben kijött néhány kollégája is, akik szintén akkor végeztek a munkával. A többségüket ismertem, mert sokszor összetalálkoztam velük azidő alatt, mióta együtt voltam Krisztiánnal. Volt köztük néhány idősebb pasi is, a többségük nős, családos ember. Megállt néhányuk egy pillanatra és alaposan szemrevételezték a jelenetet. Krisztián, kezén Andorral én meg mellettük….a családosok elégedetten vigyorogtak:

-Na, fiam! Neked mikor lesz végre saját?

-Majd ha eljön az ideje, Jani bá’!

Az öreg elvigyorodott, majd felém biccentett:

-Szerintem az ideális nőt már megtaláltad hozzá, szóval….jó lenne ha végre valami fejleményt is látnánk!

Én elvörösödtam, Krisztián megcsak elégedetten elmosolyodott, majd kézenfogott és elindultunk hazafelé.

-Na, és neked mikor lesz saját? – kérdeztem incselkedve, amint finoman oldalbaböktem Krisztiánt.

-Majd ha minden adott lesz hozzá, akkor!

-Mármint?

-Úgymint….nem akarok a bizonytalanba családot alapítani. Nem akarok úgy élni, hogy közben azt lássam, hogy a családom értem aggódik. Látni akarom a srácaimat felnőni…de egy ilyen munka mellett, mint az enyém, ez nem egy életbiztosítás!

-Nincs életbiztosításos munka, a mai világban, ez tuti! Erre ne is alapozz!

-Tényleg nincs…de nem akarok a bizonytalanba ilyenbe belekezdeni, és azt se szeretném, hogy azt lássam, hogy a családom folyton aggódik értem. Ha már egyszer családot alapítok, szeretném a srácaimat látni felnőni….

-Ez azt hiszem érthető is…

Andor közben előttünk baktatott, éppen a galambokat kergette. Krisztián mosolyogva figyelte a kiskölyök minden mozdulatát.

-Na és te? Nagy házasság ellenes?! Neked mi a terved?

Megvontam a vállamat és hümmögtem valami “még nem tudom-at”.

-Na! Ez nem válasz!

-Komolyan nem tudom….még be kell fejeznem a sulit, aztán pár évig dolgozni sem ártana….aztán majd meglátom, mit tehetek ezügyben…

-Helyes válasz….a részedről legalább is mindenképp!

Legalább meg volt vele elégedve, és nem forszírozta tovább a dolgokat….pedig, azt hiszem….mostmár nekem is benőtt annyira a fejem lágya, hogy ezen elgondolkodjak komolyabban is…..mellette legalább is mindenképpen:)

 

Lezárni a múltat, végleg

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21

 Egyik nap aztán suli után döntöttem: leülök Barnival és megbeszélem vele a dolgokat. Ha most nem, akkor soha….

Éppen a parkolóban futottam vele össze, de kapásból kiszúrtam, hogy nem okés vele valami….nagyon ideges volt.

-Szia!

-Szia Eszter….hát te?

-Hozzád jöttem!

-Miért is?

-Mert beszélni akarok veled!

-Figyelj, most nem érek rá….

-Te meg mit szorongatsz? – mutattam a borítékra, amit szorongatott.

-Gondom van…a lízingcéggel…de nem nagy ügy.

-Mi? Mi mégis?

-Elveszítettem az állásomat….és az utolsó havi részletet nem tudtam befizetni….és a kocsi végrehajtás alá kerül, ha valamit nem teszek!

-Ez nem nagy ügy? Te hülye vagy…..elviszik a kocsid!

-Ezért indultam be hozzájuk a kereskedésbe, talán sikerül még egy kis időt nyernem, míg összeszedem a pénzt!

-Mennyit?

-40-et….

Ekkor hívott Krisztián (tudta, hogy Barninál vagyok, mert mondtam neki, hogy leülök vele végre beszélni)

-Krisztián nemsokára jön értem….bemegyek veled a kereskedésbe és kifizetem nekik azt a pénzt!

-Arról szó sem lehet, ezt most felejtsd el!

-Mert?

-A pasid mit szólna hozzá?

-A pasim azt is tudja, hogy itt vagyok nálad, és képzeld, nem szól bele, mit teszek meg a barátaimért és mit nem?!

-Képzelem!

-Ugyan! Te is kisegítettél, mikor én szarba kerültem….ennyivel én is tartozom neked. Tudom most ezt az összeget nélkülözni, nyugi! Ha pedig majd egyenesbe jössz, megadod, oké?

Barni hezitált, főleg hogy időközben Krisztián is befutott.

-Szóval? Mehetünk?

-Hova is? – érdeklődött Krisztián.

-Barninak segítenem kellene….bevinnél a Lordó féle kereskedésbe?

-Persze…de….valami gond van? – nézett Barnira.

-Van….és nem is kicsi! Végrehajtás alá teszik 24 órán bellül a kocsim, ha nem fizetek nekik….mert munkanélküli lettem….és ez volna az utolsó havi részletem a kocsiból…erre beütött a krakk….nem tudtam fizetni, és már küldték a felszólítást!

-Gondolom, Eszter meg jött valami mentő jelleggű ötlettel?

-Nem szívesen fogadom el, elhiheted!

-Ne tiltakozz, addig úgysem adja fel, míg rá nem bólintassz az akaratára….erre már én is rájöttem….

Barni szemei felcsillantak, aztán elvigyorodott.

-Szóval….veled is ugyanezt teszi?

Krisztián elégedetten bólintott, mire én karba vágtam a kezeimet és duzzogni kezdtem:

-Ha esetlegesen befejeztétek a szokásaim kivesézését, talán indulhatnánk is, nem?

Bementünk a kereskedésbe és lerendeztük a dolgot, aminek nyomán Barni szinte fellélegzett…a kocsit megtarthatja és ha ismét nekiáll dolgozni, majd visszaadja nekem a pénzt….nem sürgős! Örültem, hogy segíthettem!

-Na, megvolnánk!

-Nem tudom elégszer megköszönni neked Eszti!

-Nem is várom el! Keress munkát hamar és egyenesbe jössz, meglátod?!

-Szar volt a tudat, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de nem akartam senkitől segítséget kérni…..mert még sose kerültem ilyenbe a pénz miatt, pedig te is tudod, hogy soha nem szórtam két kézzel a pénzt, még akkor sem, ha volt?!

-Ugyan! Ez bárkivel megeshet…a mai világban meg pláne!

-Na ja….mindenesetre, kössz, tényleg! De…amúgy….miről is akartál volna velem beszélni eredetileg?

-Szeretném veled rendezni…a kapcsolatunkat….úgy értem, még a múltkori dolog után…tudod?

-Ja, persze….figyelj. Én…elfogadtam ezt a dolgot….végleg!

-Komolyan?

-Igen….megmondom őszintén, most hogy valamennyire megismertem a pasidat….nem háborgok tovább. Rendes gyerek valóban és örülök, hogy….egy olyannal vagy mint amilyen ő. Vigyáz rád, megbecsül….mostmár nem félek, hogy rossz kezekbe lennél!

-Amíg nem tudtam volna veled rendezni a dolgokat….hát, nem tudom, mi lett volna, főleg hogy már Brigivel is letisztáztam mindent…

-De mostmár megtörtént, nemde? Minden oké….és így lesz ez később is! Nem szabad hagyni, hogy emiatt tönkremenjen a baráti társaságunk…így van?

-Így bizony! – mondtam, amint nekiálltak a könnyeim potyogni.

-Ugyan! Ne sírj már, nnna! Gyere ide, te bőgő masina! – mondta, azzal megölelt.

-Örömömben sírok, nyugi!

-Ha örülsz, akkor nevess, ne sírj! Oké?

-Meglesz! – mondtam, amint igyekeztem magam rendbe szedni.

-Na, akkor én most megyek!

-Ne vigyünk vissza?

-Nem kell, köszi! Innentől már boldogulok, egyedül is. Menjetek csak, nyugodtan.

-Oké! Akkor hát, szia!

-Kössz mégegyszer, Eszti! És neked is haver! – monda, amint kezet fogott Krisztiánnal.

-Mehetünk? – kérdezte ekkor ő.

-Persze! – mormoltam, amint még utoljára Barni után pillantottam.

-Rendes volt tőled, hogy….kisegítetted! Büszke vagyok rád, hogy ennyire segíteni akartál rajta….igazi barát vagy neki, azt hiszem.

-Úgy gondolod?

-Úgy….és? Sikerült “beszélni” vele?

-Igen….és minden oké….mostmár tényleg…

-Rendben, akkor lassan induljunk, mert már kezdek éhes lenni!

-Szintén zenész…..szóval, mehetünk!

Hát…az hiszem pont került erre az i betűre is….végleg:)

Brigi vs Én

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21

 Pakoltam be a cuccaimat a táskámba, de csaknem sikerült behúznom a zipzárt rajta. Csessze meg! – gondoltam magamban, amint ott kínlódtam vele, miközben Brigi igencsak jól szórakozott rajtam.

-Sikerül?

-Aha, most talán igen! – mondom, reménykedve, ám ekkor beüt a krakk, a zipzár bemondja az unalmasat, elszakad és a kezembe maradt.

Brigi elröhögi magát, én pedig hangos szitkozódásba kezdek, majd dühönghetnékem, amilyen hirtelen jött, úgyis távozik, mert én is nekiállok Brigivel együtt röhögni a hülyeségemen.

-Na, mostmár azt hiszem, keresek egy másik táskát!

-Várj! Vidd ezt! – azzal odadobja nekem az övét.

-És akkor a te cuccaiddal mi lesz?

-Ezt a táskát Alinak akartam amúgy is adni, de szerintem úgyis odadná neked kölcsön, szóval vidd csak nyugodtan!

-Kössz!

-Eszti….

-Tessék?

-A múltkori beszólásaimat illetően…hát…

-Felejtsük már el Brigi! Hülyén viselkedtünk mind a ketten….ennyi! Kár is erről többet beszélni, komolyan!

-Nem, nem! Nem szabadott volna téged….Norbihoz hasonlítanalak! Nem akarom az ő emlékét sem bemocskolni, és tudom, hogy Zolinak sem estek jól a szavavim….ezenkívül…

-Brigi! Megtörtént…ennyi! Sokminden olyat mondunk első felindulásunkban, amit igazából nem is gondolunk át alaposan….bárkivel megesik ez néha! Nem haragszom már emiatt….nem esett jól, ez kétségtelen, de ha azt veszem, hogy akkor éjjel nem indultam volna el itthonról…..most Krisztiánt sem ismerném….szóval a boldogságom kicsit a te érdemed is….

-Meg a koffein függőségedé….hajnali 1-kor bemenni egy kocsmába kávézni azért….nem semmi!

-Hülyén is nézett rám a csapos, mikor kikértem a kávémat…szóval…

-Azt elhiszem. Meg…tudod….az az igazság, hogy az elkeseredettség is beszélt belőlem akkor este…

-Miért?

-Tudod, hogy nem vagyok az a nagyon barátkozós….és éppen te sem voltál soha a szívem csücske…és…mikor szétmentél a Barnival, azt hittem, a régi banda is szétmegy örökre….ezért is haragudtam rád annyira.

Meglepve álltam Brigi előtt, és végre egy pillanatra sikerült őt megértenem…

-Azt hitted, szétmegy a brigád, csakmert én otthagytam a Barnit?

-Igen….mert sok időt töltöttél utána külön, másokkal, de aztán….mikor Barni végül becsajozott és a kettőtök kapcsolata is rendeződni látszódott, mint haverok, már nagyon bántam, amiket a fejedhez vágtam! Jogod van ahhoz, hogy ha nem vele, akkor mással megtaláld a boldogságot…de tudod, én nagyon szerettem ezt az alap-felállást, amibe tavaly  nyáron voltunk még nyaralni….és furcsa volt.

-Megértelek…

-És….haragszol rám még, igaz?

-Ugyan, Brigi baba! Haragudjon az, akinek van rá oka….nemigaz? Én tutira nem fogok….csak egyre azért megkérnélek!

-Hallgatom…

-Nórival legyél nagyon óvatos….tudom hogy nagyon rendes csaj benyomását kelti, de  ismerem….szóval, amint hátat fordítassz neki, rád is támad!

-Ezzel nem lesz probléma, azt hiszem!

-Miért is?

-Mert már likvidálva is lett a brigádunkból…

-Hogyan? Azt hittem, tök jól elvagytok vele, vagy nem?

-Úgy is volt, míg a Krisztiánt meg nem látta itt veled.

-Ette érte a rosseb, mi?

-Az még haggyám! De mikor hazaindultunk, rögtön nekiállt téged mocskolni a Zoli előtt….aztán először nekem, majd neki is eldurrant az agya és kegyetlenül kiosztottuk! Olyan bután beszélt rólad, hogy már attól féltem, Zoli felképeli érte…ne tudd meg, miket mondott….rögtön kiábrándultam a barátságából….

-Ő ilyen…iszonyatosan önző és irigy, dehát, ez van! Eszi a penész azért, mert én együtt vagyok a Krisztiánnal…holott, ha jól tudom, neki is van már pasija…

-Ja, de azért neki akkor is a tied kellett volna…és ez a mostani is szerintem csak azért van neki, hogy legyen aki “kezelgesse”, érted?

-Hogyne! De ez már legyen az ő gondja, ne a mienk….engem legalább is nem nagyon érdekel!

Pakolásztam és felsóhajtottam….Brigivel azt hiszem sikerült rendeznem a dolgokat. Márcsak egy valaki van/volna, akivel még meg kellene tennem ugyanezt…

Mi lesz velem, velünk…majd, akkor?

2010 augusztus 16. | Szerző: bamby21

 Tavaszodik:) Na, jó….majdenem….március van, iszonyat nagy fika és minden egyéb, ami hóolvadással jár. Alig több, mint 4 hónapja vagyunk együtt, és én minden alkalmat, mikor találkozhatunk, úgy várok, mint egy kiskamasz az első randit.

Múltkoriakban, mikor is Barni elég rendesen bekeverte a fejemet, hogy még nem tudja, miként reagálna arra, ha más pasival látna engem, leültem és elmeséltem Alinak.

Igazából, a véleményére voltam kiváncsi, mint kívülálló, ő mit lát most belőlünk. Úgy értve, hogy….ő nem bánja-e hogy nem jöttünk újra össze meg hasonlók.

-Téged zavar, hogy….Barni nem szimpatizál a Krisztiánnal?

-Nem, de ezt meg is mondtam neki. Szerintem idővel túllép ezen és akkor ennyi. Ők is jól megvannak a Nikivel….én is a Krisztiánnal. Ez így van rendjén.

-Na ja….mondjuk, én nem bánom hogy így alakult a dolog kettőtök közt. Úgy értem, nekem semmi bajom a pasiddal….rendes, jó fej….és látszik rajta hogy szeret téged.

-Szeret? – néztem döbbenten Alira.

-Ó….vagy úgy!? Szóval, még nem volt semmi….”szeretlek” vagy hasonló?

-Nem….és meg is vagyok nélküle! Kössz!

-Ugyanmár, Eszter! Ugyanolyan érzelgős hülye vagy mint én….előbb vagy utóbb te is hallani szeretnéd majd “azt” a bizonyos szót!

-Biztos…

-Tuti….amúgy…hmmm…nem terveztek semmit?

-Mármint?

-A szokásos….

-Semmit….és ha lesz is, az nem most, ebben biztos lehetsz! Tanultam a hibámból, és mégegyszer nem akarom ugyanazt elkövetni. Egyszer bőven elég volt emiatt pofára esni!

-Ezt megértem…de….szerinted, mi lesz majd később?

-Mi van? Miért kérdezel tőlem ilyet? Mi ez a nagy faggatózás Ali?

-Hát….khmmm….szóval, múltkor kicsit kihasználtam az időt, míg ti a Bazsával leléptetek vásárolni és ő itt volt, és hát egy kicsit kifaggattam…

-Miről?

-Arról, pl, hogy mit akar magával kezdeni….tudod? Család, gyerekek….ilyesmi, hiszen lassan már 30 éves lesz!

-És ő mit mondott?

-Igazából semmi extrát….általánosságban beszélt mindenről. Egzisztencia, családi háttér, normális munka, ilyenek….

-Hát, ez tényleg általános, és ezt én is így gondolom, bár azt gondolom sejted, az esküvő dologról miképp vélekedem?

-Tudom jól…de nekem egyre inkább az a meglátásom, hogy ti nagyon sok dologról ugyanolyan véleménnyel vagytok. Sokkal több dologban hasonlítotok, mint amiben én hittem volna….mint mondjuk annó Barnival.

-Barnival olyanok voltunk mint a tűz és a víz…..túlzás nélkül. Ő heves természetű, én meg inkább ez a nebánts virág stíl….és ez egyre másra csak kiütközött kettőnk közt.

-Azt hiszem, a ti esetetekben az volt a legjobb döntés, hogy külön mentetek, mielőtt….tudom is én…családotok lett volna és csak mégtöbb embernek gázoltátok volna szét a boldogságát.

Elgondolkodtam, hogy annó igazából az eljegyzés döbbentett rá, hogy én erre az egészre nem készültem még fel…

-Ali…

-Igen?

-Szerinted, ha odáig eljutnék Krisztiánnal…mint annó Barnival….mi lesz rá a biztosíték, hogy nem fogok ismét beparázni és elmenekülni?

Ali elmosolyodott és leült mellém.

-Biztosíték semmire nincs, ezt jól jegyezd meg! Ha tanultál a saját hibáidból, márpedig én ezt látom ennél a kapcsolatodnál, hogy sokkal óvatosabb vagy, mint annó…akkor tudni fogod, hogyan kell helyesen cselekedned…..érted? Ha igazán szereted, vagy szeretni fogod őt…akkor tudni fogod a választ!

Felsóhajtottam.

-Már most emiatt aggódsz?

-Nem tudom….csak, ezt nem akarom már elszúrni, de tényleg nem! Csak nem szeretnék….ismét csalódást sem okozni….zavaros. Ugye?

-Igen, kicsit az. – mosolyodott el végül Ali – De ha nem lenne az, akkor biztosan nem ülnél itt velem és beszélgetnénk róla, nem?

-De, lehet.

-Én…szeretném, hogy végre boldog legyél! Mit is kívánhatnék a legjobb barátnőmnek, nemigaz? Krisztián jó srác…de ez csak kettőtökön múlik, hogy mi lesz…a későbbiekben.

Amint Ali kiment a konyhából, én becsuktam az ajtót és rágyújtottam. Bambultam ki az ablakon, mikor is rezgett a mobilom a zsebemben, sms-t kaptam Krisztiántól.

“Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem mostanság valahogy nem jön be hogy egyedül aludjak?!”

“Meglehet tudni, miért nem?:)”

“Nélküled unalmas….”

“Más egyéb?”

“Na jó…ágyba kapom a kávét reggelente:)”

Szívesen írtam volna neki valamit….elkezdtem az üzenetet, de nem mertem neki elküldeni…inkább kitöröltem. Nem akarom elriasztani…azt hiszem, az lesz a legbölcsebb, ha egyenlőre hallgatok.

Éppen…

2010 augusztus 16. | Szerző: bamby21

 Készülnék az utolsó vizsgáimra, hogy az új évre már ne kelljen semmi ilyt átvinnem, de ez egyre csak távolabbi álomnak tűnik, ugyanis olyan beteg vagyok, hogy alig látok, és már lassan 2 hete.

Fáj a mellkasom, köhögök és minden, ami ezzel a “taknyomnyálam egybefolyik” dologgal együttjár. Aliék kint ülnek a Brigiékkel, én meg fent a szobámban hasalok a szigorlati tételek fölött és próbálok koncentrálni, de nem megy.

Főleg, hogy Niki rávette valahogy Alit, hogy had hozza el magával Nórit is, mert az meg mostanság igencsak össze van gyógyulva a Brigivel! Gratulálok, megtalálták egymást, na de azért mondjuk ezt nem néztem volna ki éppen a Brigiből, dehát hasonló a hasonlónak örül, nemigaz?

Ők tudják. Lemegyek valamit enni, mindenki egy kupacon ül a dohányzóasztal körül és kártyáznak, Bazsa hív engem is, de nem tudok és nem is akarnék most perpill játszani. Találok pár szem almát meg némi halat krumplival, tegnapról….de jó lesz ez is, nem válogatok, pláne ha megint annyira fog fájni a torkom, hogy még nyelni sem tudok. Mivel nincs hely, ahova leülhetek, felkuporodok a lépcsőre, az ablak mellé és ott kajálok.

Elnézve Nikit és Barnit….nem is tudom mi az első gondolatom, ami eszembe jut róluk….bezzeg, Nóriról…arról van, de nem merem kimondani, mert az már súlyos istenkáromlás volna és pokol tüzén égnék el miatta, így marad a csendes “magamban való töprengés”. Igazából, hmmm….nem is tudom…de mostmár valahogy kezd olyan feelingem lenni, hogy nem roppannék bele, ha innen el kellene mennem.

Nem, persze, nem azért, mert Aliékkal gondom volna, hanem mert azt hiszem, megértem rá annyira, hogy tudomásul venném, az életben minden múlandó….emberek jönnek, mennek….soha nem áll meg az élet egy pillanatra sem.

Játszok a kajával….ennyit az evésről, nnnna! Egyszercsak kopognak. Zoli feltápászkodik és kivonszolja magát az ajtóig. Bambulok ki az ablakon, mikor Zoli megköszörüli a torkát:

-Eszter….keresnek!

-Kicsoda?

-Gyere csak be! – int az előszoba felé Zoli.

-Sziasztok! – szólal meg hirtelen egy mély hang Zoli mellől….Krisztián:)

Mindenkinek megállnak a kezében a lapok, kínos csend kerekedik semmi pillanat alatt. Automatice Nórira pillantok, aki még szerintem lélegezni is elfelejtett egy időre, amint meglátta Krisztiánt….én legalább is szintén így voltam vele. Némi színlelt nyugalommal odamegyek hozzá, ő pedig rögtön ad is a fejemre egy puszit.

-Szia. Hogy vagy?

-Élek…amint látod.

-Nem vagy valami jó színben! – mondja kissé aggódva, amint a homlokomra teszi a kezét. – Nem vagy te lázas? – kérdi nagyon halkan.

-Hőemelkedésem van, de már…szedtem be gyógyszert rá.

Bazsa hümmögésére fordulok meg, így nyilvánvalóvá válik számomra, hogy a többiek azt várják, bemutassam nekik ezt az embert itt mellettem. Bemutatom mindenkinek, így Nóriéknak is, mint immár “a barátomat”…..és elégedett vagyok a látvánnyal, mert süt róla az irigység és a méreg is.

Bazsa elvigyorodik, amint végignéz rajtunk:

-Szóval…te vagy az a pasas, aki miatt mostanában Esztinek ilyen jó kedve van?!

Krisztián meglepődik kissé, aztán zavartan elmosolyodik:

-Igen, azt hiszem én volnék az! Másról legalább is nem nagyon tudok?!

Nincs kedvem a fürkésző tekintetekhez, és már egyre nehezebb talpon lennem, megkérem, hogy jöjjön fel velem a szobámba. Nóri nem hagyhatja szó nélkül:

-Miért nem maradtok lent?

Krisztián megelőz a válasszal:

-Bőven elég, ha engem megfertőz….2 éve úgysem voltam betegállományba.

Bazsa felröhög, Zoli szintén….Ali csak legyint, majd elvigyorodik:

-Na, igen! Nem minden helyzetben lehet szájmaszkot használni, igaz? – majd rákacsint Krisztiánra.

-Te márcsak tudod, igaz Ali? Eddig valahogy nem értettem, hogy a francba nem fertőződ meg a Bazsát, mikor te beteg voltál…de mostmár sejtem….a szájmaszk, ugye?

Ali elvörösödik.

-Te?! Nem éppen a szobába indultatok? – fordul felém indulatosan.

-Hehehehehe:) Ugyeugye? Na, megyek, mert látom a hatás már be lett lőve nálad…..és jól áll amúgy neked a piros, de most komolyan!

Ali felkap egy párnát és hozzám vágja. Nevetve menekülök Krisztián után a szobába, addigra már ő is röhög.

-Gonosz vagy!

-Csak egészséges határok közt….talán nem tetszik?

Óvatosan becsukja az ajtót és átöleli a derekamat.

-Ejnye, ejnye! Rossz kislány!

-Hmmm….a múltkoriakban, ha jól emlékszem, nem zavart ez a tulajdonságom, vagy tévedek? Tudod…az orvosiban…?

Zavarba jön és elmosolyodik.

-Fogalmam sincs, mit csinálsz valójában hogy ilyen hatással vagy rám….de tetszik, határozottan tetszik!

-Nnnna…látod, ezen még én sem gondolkodtam, de lényeg, hogy a célomat elértem vele, nemigaz? Márpedig a cél szentesíti az eszközt?! Amúgy meg…milyen hatást is értem el pontosan?

-Nem bocsájtkozom magyarázkodásokba, az nem én vagyok! Figyelj és rájössz!

-Mégis mikor?

-Előbb vagy utóbb…na! De mostmár ülj vagy feküdj le végre, mert rossz még rádnézni is….hófehérke.

Oké, magyarázkodni nem fog, ez 100%-ék. Nekiáll gyilkolni a laptopomat, én meg tanulok tovább. Békén hagy, nem csesztet minden hülyeséggel….mégis megnyugtat, hogy itt van mellettem. Amint hasra fekszik mellém és nekiáll valamit olvasni, elmosolyodom, akaratomon kívül is…soha az életben nem gondoltam volna, hogy egy pasi “szimpla” jelenléte is így hat rám…akármennyire is szarul érzem magam, eltörpül ez az mellett, amit most odabent érzek…boldogságot:)