Ahány ember….annyi féle

2010 április 23. | Szerző: bamby21 |

Nem volt sok kedvem ismét hülye vitába keveredni vele, de a tisztánlátás végett rávettem magam. Kint ült a “megszokott” kis helyen, a függőágyban, és a mobiljával szórakozott.

-Zavarlak?

-Nem…gyere csak. – majd magamellé mutattott, hogy üljek le.

-Bocsi az előbbiekért….

-Hmmm…inkább…én vagyok az, aki bunkó volt. Nincs valami jó kedvem, bocs…

-Miért, mi történt?

-Hát…reggel összevesztem Alival….egy baromság miatt. Annyi volt a lényeg, hogy Bazsa poénkodni kezdett, hogy a nyaralás után arra a 4 hétre költöztesselek oda hozzám….mert legalább lenne aki “körülugrálna”…meg hasonlók, erre a barátnőd kiakadt, hogy micsoda szemét vagyok, meg hogy cselédnek tartalak…én meg csak néztem, mint egy hülye….hogy, mi van? Mi baja ennek? Lehordott mindennek, csak mert poénkodni mertünk ezen az egész k*baszott szar helyzeten…..pedig, azt hiszem, semmi olyat nem mondtunk, amivel téged lejárattunk volna…ő meg kiakadt rám…vagyis ránk, mindőnkre…

-És mi a gond? Ezt nem értem…az, hogy Alinak rossz napja van éppen? Ilyen bárkinek lehet…

-Nem, nem is ezzel lenne gond, hanem hogy így reagál le valamit…meg úgy tesz, mintha cukorból lennél….anyáskodik fölötted…néha már az agyamra megy…..komolyan.

-Ő ilyen….azt viszont ne felejtsd el, hogy mikor nyakigérő szarban voltam, ő volt az első, aki gondolkodás nélkül utánam jött, és kihúzott. Ezt megértheted…nekem akkor is ő volt a mentsváram, mikor egyedül voltam. Ő adta vissza az életemet, ő vigyázott rám és fogadott be…megértheted, hogy érzékeny, ha én kerülök “terítékre”, főleg nálatok…vagyis nálad…

-Haragudni fog rám mindig, hogy akkor megcsaltalak…mintha ő tökéletes volna.

-Nem az, és te sem…senki sem az. Neki egy kicsit türelmesebbnek kellene lennie, neked pedig toleránsabbnak…

-Aha….persze!

-Ugyan már…ne duzzogj! Ez így van…

Büszke, ilyenkor meg pláne, hogy felhozakodtam a hibáival…és a múltbéli tévedéseivel….mindenesetre, azt hiszem, sikerült őt most kellőképpen felhúznom ahhoz, hogy átgondolja az egészet….amit Aliról mondtam neki, mindenképp. Tudom, ő már nem változik meg…nem is ez a célom…de ezt ő se várja el másoktól…főleg attól az embertől ne, aki mindidáig mellettem állt, és támogatott.

Apu nekem mindig azt mondta:

“Nem vagyunk egyformák…de jobb is…”