Link…avagy, kutya a dobozban

2010 május 1. | Szerző: bamby21 |

 Nem siettem el a “reggeli kelést”, mert megint majdnemcsak 11 volt, mire lekászálódtam a földszintre. A többiek szintén….másnaposság, kóma, begyógyult fejek…..:) Habár, nekem nem volt ilyen problémám, mert ha valami, akkor másnapos nem voltam, annyit azért nem ittam a srácokkal ellentétben, nekiálltam kávét főzni, mert egy idő után már attól is rosszul voltam, ha rájuknéztem, annyira látványosan szenvedtek.

Bazsa viszonylag fitt volt, de azért dupla adag kávét főztem le….biztos ami biztos alapon, mindenki kicsit észhez térjen….kimentünk aztán cigizni, mikor is Zoli és Bazsa valamit meghallott.

-Gyerek sírás ez? – kérdezte Zoli.

-A franc tudja…szerintem nem… – hallgatózott tovább Bazsa.

Én is kicsit kihegyeztem az antennákat, és tényleg, mintha valami nyüsszöggött volna az udvarban valahol.

-Ez kutya…. – jelentettem ki.

-De nekünk nincs kutyánk….a szomszédnál se láttam…. – mondta Bazsa.

Nekileselkedtünk, és elindult mindegyikőnk egy irányba, azt keresve, vajon mi lehet a hang forrása. Nem telt el talán 5 perc se, mire Zoli kiabál:

-Megvan! Ezt nézzétek meg!

Visszafutottunk, mire ő egy dobozzal a hóna alatt sétált fel a teraszra. A papírdobozban egy kiskutya volt.

-Hát te hogy keverdtél ide kispajtás? – vette ki a dobozból Zoli a kutyust.

-Helyes kis dög….na, szólok a többieknek, mit találtunk.

Kijött mindenki, de a kiskutya nagyon megijedt, úgy remegett mint a kocsonya, behúzta fülét farkát. 

-Ki az a baromállat, aki ilyet tesz egy ilyen szerencsétlen kisállattal? – kérdezi Brigi.

Hát igen….nagy az isten állatkertje, és egyre alacsonyabbak a kerítések benne….az ivartalanítás úgy tűnik még sokak előtt most is ismeretlen. Arról beszélgetünk mi legyen vele, miközben a csajokkal hozunk a blökinek tejet és párizsit, hogy talán előbb megbarátkozik így velünk. A művelet sikeres, hagyja hogy megsimogassuk és már nem rezzen össze minden zajtól….de persze azért még érezni rajta, hogy bizalmatlan, hiszen nem is olyan rég valaki kidobta őt egy dobozban, mint valami szemetet. Teljesen érthető.

Zoliéknak van két felnőtt kutyájuk, Bazsa nem akarja magához venni, Zsombiék se tudnák hova tenni, Alival igazából mi sem, mert a házba nem lehet kutyát tartani, csak Pl: macskát, halat, tengerimalacot….az ugatás elkerülése végett….persze.

Mindenki Barnira néz, mire észbekap:

-Mi van?  Na…ezt itt és azonnal felejtsétek is el…nekem nem kell kutya…

Kicsit elszomorodom, mert ez ergó azt is jelenti egyben, hogy a kutyustól meg kell válnunk. Nézegeti Juci a telefonkönyvet, aztán felhív egy menhelyet, fogadnák-e a kölyköt….és a válasz, igen. Sajnos….

Időközben isten szikra útján, kitaláltam a legtutibb nevet a vakarcsnak: Link. A többieknek is tetszik, így jóváhagyják, de nem boldogít a tudat, mert ha nemsokára megyünk majd haza, vagy talán akár ma is, visszük a kicsit a menhelyre. Nekem nincs hozzá szívem, Barniék viszik majd el….délután.

Sajnálom…mert igazán helyes egy kis csirkefogó, puha szőre van, már most látszik rajta, hogy nem lesz valami nagy növésű, mert azt tippeljük, félig beagle lehet (foltjai miatt, meg a pofája is) ….félig meg…ki tudja….utcai vegyes…de nagyon játékos, és a 30 deka párizsit gyakorlatilag kétszerre megette…igazi kis zabagép:)

Olyan rossz érzés, hogy nem tudunk rajta segíteni….de remélem hamar örökbe fogadja majd valaki, és rendes családja lesz majd neki is.

Egy biztos, valakinek biztosan nagyon hűséges társa lesz majd!