Jucival beszélgetünk

2010 május 2. | Szerző: bamby21 |

 Délután aztán elköszöntünk Linktől, és a srácok elindultak vele a menhelyre….mondanom se kell, egybefolyott taknyom-nyálam, úgy megsirattam a blökit, de hát ez van….

A többiek a medencében döglöttek még, mi Jucival a teraszon szárítkoztunk…nemsokára neki is akartunk állni kaját csinálni. Muszály volt…valahogy vizesen, bikiniben…nem az igazi mondjuk a fritu mellet ácsorogni.

A srácok nagyon jól elvoltak, szinte amint felöltöztünk és kiléptünk a teraszra, nekiálltak a vizipisztojokkal egymást üldözni…és abból bizony mindannyian kaptunk is aztán:)….jó volt, kifejezetten jó….jó hideg…:)

Jucival beszélgettem kicsit….hosszú idő után szinte most először úgy komolyabban, főleg hogy a többiek nem voltak a közelben….sokkal beszédesebb volt mint általában a csajok mellett.

Kérdezgettem mindenfélét tőle, ő meg hol válaszolt szinte azonnal, hol sikeresen zavarba jött és pirult 1000-rel. Rendes csaj, habár majdnem 3 évvel fiatalabb nálam, nem olyan mint egy tucat-tini, nem igazán az a bulizós fajta, mint mondjuk Brigi…de igazán jól ellehet vele beszélgetni, és nagyon okos meglátásai vannak úgy általánosságban is.

Kifaggattam őt a Zsomborral való kapcsolatáról, hogy jól megvannak-e, meg mit szoktak együtt csinálni, hova járnak el, kit – mi érdekel, hova járnak suliba…Juciról annyit, hogy a szülei elváltak 6 éves korában, van egy öccse, és az apjukkal élnek együtt. Jogi asszisztensnek tanul, hétvégenként pedig kasszázik egy hipermarketben. Szereti a könyveket, a keresztrejtvényeket, főleg a sudokut….és ami a legjobban meglepett, az az volt, hogy Beethovent is gyakran szokott hallgatni. Ez tök jó…szerintem. Ki nem nézném belőle amúgy…Beethoven…jajj…hát, igen…ízlések és pofonok…

Mikor Bazsáék bejöttek végre átöltözni, Barnival együtt nekiálltak egymást a vizes törülközőjükkel csapkodni. Drágám egyik ilyen megmozdulása kicsit célttévesztett és az én lábamat találta el vele. Az még haggyám hogy fájt…de milyen vörös lett a lábam….

-Te komolyan hülye vagy…

-Ne haragudj, baba…nem téged akartalak eltalálni!- jött a válasszal – Te szemét…te meg ne röhögj! – kiabált Bazsának.

-Gondoltam…de mostmár tűnjetek a szemem elől, vagy kaptok mind a ketten!

Juci vigyorogva végignézte az egészet, viszont akkor rögtön elfordult, mikor Barni bocsánatkérés gyanánt megcsókolt. Láttam, zavarba jött.

-Mi van Juci…igen pirulsz?!

-Én már csak ilyen vagyok….ez van.

-Tudom, nyugi…csak vicceltem, piszkállak…de merő szeretetből…tudod?!

-Tudom…te, Eszti….

-Igen?

-Kérdezhetek valamit? Ha nem akarsz, max, nem válaszolsz majd…

-Mi lenne az?

-Mikor újra összejöttetek…mennyi idő telt el addig, míg ismét nagyjából megtudtál benne bízni?

-Mármint?

-Hát, hogy mondjuk mikor csókolt meg először…meg ilyenek…

-Jaaa….értem. Hát, lássuk csak. Míg titkoltuk előttetek a dolgot, akkor talán 1- másfél hét után csókolt meg ismét “először”….de jó 3 hónap eltelt…mire azt mondtam hogy csak az az egészséges bizalmatlanság maradt meg bennem, mint ami ilyenkor mindenkiben…mindenkiben megmarad egy megcsalás után. Ennyi.

-Majdnem 2 hét után csókolt meg? Mert? Hogyan? És te miért nem?

-Juci….túlpörögtél….szóval! Mert egyrészt nem találkoztunk sokat, mert mind a ketten dolgoztunk…meg nem akartam, hogy azt higgye…minden oké lesz köztünk majd egy szempillantás alatt….kiváncsi voltam, tudni fog-e várni?! És tudott.

-Akkor nagyon jól bírtátok…

– Na, igen. Beszélgettünk a parkolóban és mikor elindultam, hogy oké, szia…én most megyek….hát, utánamjött….megcsókolt…

-De ez miért érdekel? Megkérdezhetem? Valami baj van?

-Nem…dehogy….csak, kíváncsi voltam, hogyan bírkózik meg az ilyen szituval az ember. Én még szerencsére nem voltam ilyen helyzetben. Csak Zsombor mesélte…hogy kiderült, titokban már egy ideje együtt voltatok….és meglepett, mert nem gondoltam volna…hogy a történtek után még egy párt fogtok alkotni.

-Ja, értem….gondolom Aliékról is tudsz….hasonló történés volt ott is, sajnos.

-Igen…tudom, de remélem minden oké lesz velük is majd…mert látom mind a kettőjükön….szóval hogy próbálnak a másikkal többet foglalkozni…meg rendbehozni a dolgokat.

Felsóhajtottam én is…mert Jucival együtt én is reménykedtem, hogy az idő talán az ő esetükben is minden sebet begyógyít….és a dolgok megint működni fognak ismét köztük, mint a “sajnálatos baleset” előtt.