Frida

2010 május 7. | Szerző: bamby21 |

 Remek….szóval Frida volt az a csaj, akivel Barni előttem nem sokkal szétment, ő volt akit fűvel fával megcsalt….és most itt vagyok én, és bizony ez nem tetszik a csajnak. Mindenesetre azt is gyorsan elmeséli, hogy még mielőtt együtt élt vele, és persze utána is egy darabig “összejárogattak”…..(na, igen…ezt nevezem én nosztalgiázásnak)

Próbáltam nem kiakadni, ez ment is addig a bizonyos pontig, míg a család létszámban kissé ritkulni nem kezdett, s alig 10-en egynéhányan nem maradtunk. Bementünk a lakásba, leültünk a nappaliban és a csaj ott ült velem szemben…..a sarokülő túlsó végén. Szinte láttam a szemeiben az utálatot….berzenkedtem a gondolattól is hogy ez a csaj volt az én elődöm nem is olyan régen…

Gabi bácsiékkal eldumáltuk az időt, de senki nem akart még hazaindulni, viszont mivel mindenki elérte a holtpontot, felajánlottam Editnek, kimegyek kávétfőzni (Edit nem volt az a pincér típus, mindenkinek annyit mondott, érezze magát otthon és hogy balra nyílik a hűtőajtó….szolgálják ki magukat, ne kelljen senkit kínálgatni) erre….Frida felállt, és közölte, hogy segít nekem.

Óhhhh, na már csak ez hiányzott! – gondoltam magamban, de aztán nyeltem egy nagyot, és bementem után a konyhába. Frida kifejezetten helyes csajnak tűnt, nem túl magas, sötétbarna hajjal és barna szemekkel…na és persze szuper alakkal. A hangja kicsit mély volt, mint nekem…..de ami a legbrutálisabb volt a csajban…az a tekintete. Felraktam a kávét, míg ő mellettem támaszkodott, aztán kimentem az előtérbe rágyújtani, mert ha valamit tudtam, az az volt, hogy én bizony nem tudok ezzel a csajjal leállni jópofizni, de még beszélgetni sem. Ő ezt némiképpen máshogy gondolta, mert nemsokkal rá utánamjött, és tüzet kért tőlem.

-Szép estén van, nemigaz? – kérdezte az eget bámulva.

-Ja…szép…igazán szép. – feleltem.

-Gondolom, már tudod, ki vagyok én, igaz?

-Igen, tudom….de miért?

Keserédes mosoly volt az arcán, s ahogy beleharapott az ajkába, láttam, valamit mondani szeretne…

-Azt hittem…szóval, nem ilyen csajra számítottam, mint te….hanem….nem is tudom…másra.

-Olyanra mint amilyen te is vagy?

Felcsillantak a szemei, szinte láttam, ahogy meggyúl benne az isteni szikra, feldobtam annak a lehetőségét előtte, hogy vitát szítsak….

-Olyan mint én? Milyen? Milyennek gondolsz engem?

Tudtam, ha elmenekülök előle, azzal ő fog csak nyerni, engem pedig többé nemfog emberszámba venni…szembeszállok vele, vagy elmenekülök…..de aztán döntöttem: ki ez a csaj, hogy félnem kellene tőle?

-Arogáns…lekezelő…bunkó…

-Óhhh….köszönöm.

-Ne köszönd….én nem olyan vagyok mint te….

Elnevette magát.

-Mi olyan vicces?

-Ez az egész….te vagy első olyan csaj hosszú idő után, aki nem tojik be tőlem…sőt…még le is bunkózol…igazad van, nem hasonlítassz rám…te sokkal rosszabb vagy….

-Kössz…de miért is beszélgetünk mi most igazából?

-Valamit nagyon jól csinálsz, kislány…mert  tudod, a pasid, előttem és utánam is annó, akármilyen csajjal volt….mindig visszajött hozzám….előbb utóbb….s mindig láttam a szemeiben….hogy engem akar….de melletted…

-Mi van mellettem?

-Mióta itt vagytok….mégcsak rám se nézett. Max addig míg mondott nekem valamit, vagy mikor köszönt….de rólad le nem veszi a szemét….egy pillanatra sem…nem ismerek rá…

-Az a problémád, hogy a pasimat, vagyis bocs az “exedet” már nem érdekled? Mi a francért mondtad ezt most el nekem?

-Nem tudom. – felelte – Csak elszerettem volna mondani neked, ennyi.

-Óóóó….köszönöm. – azzal a kezébe nyomtam a kávét, majd miután kivittem a többieknek is, kimentem megint rágyújtani. Le sem tagadhattam volna, egy ideg voltam, mindenesetre Frida előtt tartanom kellett magam. Frida befelémenet még megállt mellettem, és csak annyit mondott:

-Kössz a kávét….de ugye azt tudod, hogy ettől még nem leszel nekem szimpatikusabb?

-Tudom…és hidd el, nem is ez volt a célom.

-Helyes…..nagyon okos lány vagy.

Azzal letette a poharat, kiment elköszönni mindenkitől és egy kis idő elteltével hallottam, amint elindul az autójával. Fellélegeztem. Túléltem. Kijött hozzám Barni…és mesélt egy két érdekes dolgot, Fridával kapcsolatban. Mikor ugyanis a csaj kiment elköszönni, annyit súgott Barni fülébe, idézem:

“Remélem őt megbecsülöd….megérdemelné…”

Szikrát nem kaptam, mert ezt álítólag Frida mondta rólam. Igaz, megkeseredett a csaj az élettől már, de nem tudom….ez kicsit sokkolóan hatott rám…de a legjobb, hogy nem menekültem el előle. Talán az volt a célja, hogy felmérje milyen a vérmérsékletem? Kitudja….ami biztos, hogy fogalmam se volt arról, a pasim hogy bírt egy ilyen nővel együtt élni 3 kerek évig (+/- a nosztalgiázások) Mert ha valaki, akkor ez a csaj aztán vitte a prímet…..lehet hogy jól nézett ki…de egy oltári nagy bunkó…