Feltépett sebek

2010 augusztus 8. | Szerző: bamby21 |

 Május: immár két hónapja, hogy visszaköltöztem Aliékhoz…..minden cuccommal. Visszamentem a fősuliba, levizsgáztam néhány, halasztott tantárgyból. Bevállaltam a nővérsegédi munkát a kórházban, hogy a szigorlatra begyűjtsek minden fontos szakmai gyakorlatot, remélve, így legalább jobb jegyet szerzek majd.

Némiképp keserű szájízzel, de felmondtam a kocsmában is, tudva, ha ott maradok, napi szinten összefutnék Barnival. Ezt pedig nem akartam…főleg hogy Zoliék is álandóan ott vannak. Bőven elég volt a későbbiekben az, amit a nyakamba zúdítottak Brigivel. Talán Bazsa volt az egyetlen ember, aki maximálisan kiállt melletem….és némiképp Ali, bár, ő sem értette, miért hagytam ott minden előzmény nélkül Barnit.

Egyik este aztán összeverődött a brigád, Barni kivételével. Zoli már alapból kissé spiccesen jött fel, Brigi pedig mindez miatt idegesen. Igyekeztem kimaradni a beszélgetésből, mert tudtam, ha megmerek szólalni, Zoli úgyis leolt valamiért. Ott csesztem el az egész estét, hogy meguntam magam és elindultam a szobámba aludni, erre Zoli utánamszólt:

-Hova mész Eszti? Már mi is idegesítünk, mint a Barni?

Mindenki elhallgatott, mire én visszafordultam és igyekezem higgadt maradni.

-Nem unlak titeket….csak álmos vagyok és holnap mennem kell dolgozni.

-Jó duma! – mondta Zoli, aztán elvigyorodott.

-Érdekes, hogy éppen akkor teszed mindezt, mikor mi is itt vagyunk! – fanyalodott el Brigi, amint végigmért.

Nem akartam velük veszekedni, főleg mikor  azt láttam, hogy Bazsa egyre idegesebb lett, Ali közben intett, hogy menjek csak, ne foglalkozzak velük. Brigi viszont nem tudta annyiba hagyni ismét a dolgokat.

-Mondd meg nekem, de most egészen őszintén, Eszter! Mi a francért játszod most itt a mártírt? Jó dolgod volt Barni mellett….mire jó most ez az egész kis színjáték? Régen sajnáltattad magad, vagy mi? Van mindennek egy normális módja is, hogyha fel akarod magadra hívni a figyelmet, nem gondolod?

Bazsa agya ekkor elborult:

-Na, Brigi….ezt éppen te mondod? Csendbe maradhattál volna inkább!

-Mert?

-Mert tudtommal pár éve te is ugyanezért mentél szét a Zolival nem? Bulizhatnékod volt meg hasonlók, vagy rosszul tudom?

Brigi ideges lett, de nem tudott mit szólni, mert Bazsának igaza volt.

-Igen, de Eszti nem bulizni akar, csak érthetetlen módon….egyedül lenni….kezd olyanná válni, mint annó szegény Norbi!

Erre már én is felkaptam a fejemet:

-Ne merd itt emlegetni Norbit….ő megint más lapra tartozik!

-Igen? Mennyivel? – kérdezett vissza Brigi idegesen.

-Annyival, hogy ő nem bírt talpraállni, ahogy én szerencsére igen…és… – folytattam volna, de Bazsa ismét átvette a szót.

-És ahogy akkor ő ezt megtette, Norbinak nem sikerült! Féltem Esztert, ha erre vagy kiváncsi, Brigi….nagyon féltem….mert mégegyszer már biztosan nem tudná ezt az egészet végigcsinálni…és….és…azt nem akarom, hogy ő is azt az utat válassza, amit annó Norbi… – fejezte be végül Bazsa, majd hátatfordított nekünk és bement a szobába.

Mindenki elhallgatott, még Zoli is, akinek könnybelábadtak a szemei.

-Mindannyian csődöt mondtunk, akkor délután, mint barátok, amikor magára hagytuk Norbit…..mindannyian!  – mondtam, amint éppen felrángattam magamra a sportcipőmet – Azt hittük, majd egy kis magánytól észheztér…..erre…mi lett belőle? Nem akartunk róla tudomást venni, hogy komoly gondjai vannak és ez lett a vége….! Nem Brigi…ez nem színjáték, és ne hidd hogy bárki sajnálatát ki akarom ezzel vívni…csak nem értem, te ezt miét nem érted meg!? Időre van szükségem, semmi másra…

Azzal felkaptam a dzsekimet és a sapkámat, majd elindultam kifelé. Ali utánamszaladt:

-Hová mész?

-Ahol nem kell ennyi baromságot hallgatnom!

Ali megpróbált visszarángatni a lakásba, de kitéptem magam a szorításából elindultam az éjjszakába….még magam se tudtam hova, kihez, merre….csak messze innen…messze ettől az istenverte háztól és annak minden emlékétől…valakihez, aki talán még emlékszik rám és meghallgat…