Link ismét…avagy: közös kutya a lakásban:)
2010 június 9. | Szerző: bamby21
Az utolsó 3 napot gyakorlatilag azzal töltöttük, hogy döglöttünk. Nagyon szuper volt a nyaralás…de ahogy minden jónak, ennek is egyszer vége lett/lesz. Bazsa és Alíz kicsivel előbb elindultak, habár nem tudtam miért. Zoliék, majd mikor Zsombiék is elkészültek, elindultunk mi is….sajnáltam, hogy haza kell mennünk, de ez van.
Barni hazáig boldogított, főleg hogy hangosan hallgatta a zenét….és Zsombival együtt torkuk szakadtából énekeltek:) Remek volt, igazán.
-Miért indultak el Aliék előbb?
-Dolguk volt még….
-Mégis mi?
-Kiváncsi hamar megöregszik….neked meg szerintem nem állna még túl jól a ránc, meg hasonlók….szerintem.
-Köszi szépen….szóval, ha úgy lenne….mire ráncosodnék, már nem is kellenék neked?
-Nem…akkor majd lecseréllek egy fiatalabbra. – mondta vigyorogva.
-Na, szép….köszi.
-Szivesen…
Kitettük Zsombiékat a házuk előtt, aztán mi is végre hazaindultunk…vagyis, nekem félig-meddig haza, mert Barnihoz mentünk. Felcuccoltunk, aztán go be a lakásba….alig érek be a nappaliba, mikor is ugatásra lettem figyelmes…..Link rohant ki a szobából, ahogy meghallotta a hangunkat.
-Szent isten….Link! Ez Link….ugye ez Link? Na, de azt mondtad, hogy elvittétek a menhelyre, nem?
-Úgy volt…de aztán Ali felhívott, hogy hogy megsirattad a dögöt…..nem volt szívem elvinni. Addig anyáméknál volt…..Aliék hozták fel ide…
-Jaaaj…de jó! Van egy lakótársad?!
-Ő a te lakótársad is…míg én itthon leszek a kezem miatt, leviszem majd sétálni meg ilyenek, de aztán neked is valami részt kell a gondozásában vállalnod ám!
-Persze….szívesen! Akármit…
-Helyes! Egyel több ok hogy itt legyél nálam… – mondta kicsit zavartan.
-Köszönöm….
-Ugyan….Link a te kutyád is…..innentől. – mondta Barni, majd felkelt Link mellől és nekiállt kipakolni.
-Hagyd…majd holnap megcsinálom én, úgyis a legtöbb ruha szennyes…mosóba mennek majd.
-Tényleg….és nem gondolkodtál azon, amit múltkor Alival beszéltünk este?!
-Mármint?
-Ideköltözni…erre a 4 hétre segíteni….
-Bejárónő kell neked, nem barátnő….már mondtam.
-Igen…de olyan amelyik este hajlandó is velem egy ágyban aludni.
-Ó…az persze más! – mondtam vigyorogva – Akkor azt hiszem jó embert kérdeztél meg….talán….esetleg vállalom….
-Ezt akartam hallani…helyes, helyes!
-Tényleg….és Link hol fog aludni?
-Ma még csak egy rossz párnán, de majd holnap nézünk neki valami fekhelyet…valami normálisat.
-Szuper….holnap még úgy sem megyek dolgozni.
-Oké….de most rendeljünk valami pizza szerűséget, mert kaja az nincs semmi a hűtőbe. Holnap egy kisebb bevásárlás sem ártana.
-Meglesz…na, de akkor rendelj egy Songokut, mert éhen halok!
Szóval, bővült a család…..Linkkel:) Van egy kutyánk….annyira király:)
Frida
2010 május 7. | Szerző: bamby21
Remek….szóval Frida volt az a csaj, akivel Barni előttem nem sokkal szétment, ő volt akit fűvel fával megcsalt….és most itt vagyok én, és bizony ez nem tetszik a csajnak. Mindenesetre azt is gyorsan elmeséli, hogy még mielőtt együtt élt vele, és persze utána is egy darabig “összejárogattak”…..(na, igen…ezt nevezem én nosztalgiázásnak)
Próbáltam nem kiakadni, ez ment is addig a bizonyos pontig, míg a család létszámban kissé ritkulni nem kezdett, s alig 10-en egynéhányan nem maradtunk. Bementünk a lakásba, leültünk a nappaliban és a csaj ott ült velem szemben…..a sarokülő túlsó végén. Szinte láttam a szemeiben az utálatot….berzenkedtem a gondolattól is hogy ez a csaj volt az én elődöm nem is olyan régen…
Gabi bácsiékkal eldumáltuk az időt, de senki nem akart még hazaindulni, viszont mivel mindenki elérte a holtpontot, felajánlottam Editnek, kimegyek kávétfőzni (Edit nem volt az a pincér típus, mindenkinek annyit mondott, érezze magát otthon és hogy balra nyílik a hűtőajtó….szolgálják ki magukat, ne kelljen senkit kínálgatni) erre….Frida felállt, és közölte, hogy segít nekem.
Óhhhh, na már csak ez hiányzott! – gondoltam magamban, de aztán nyeltem egy nagyot, és bementem után a konyhába. Frida kifejezetten helyes csajnak tűnt, nem túl magas, sötétbarna hajjal és barna szemekkel…na és persze szuper alakkal. A hangja kicsit mély volt, mint nekem…..de ami a legbrutálisabb volt a csajban…az a tekintete. Felraktam a kávét, míg ő mellettem támaszkodott, aztán kimentem az előtérbe rágyújtani, mert ha valamit tudtam, az az volt, hogy én bizony nem tudok ezzel a csajjal leállni jópofizni, de még beszélgetni sem. Ő ezt némiképpen máshogy gondolta, mert nemsokkal rá utánamjött, és tüzet kért tőlem.
-Szép estén van, nemigaz? – kérdezte az eget bámulva.
-Ja…szép…igazán szép. – feleltem.
-Gondolom, már tudod, ki vagyok én, igaz?
-Igen, tudom….de miért?
Keserédes mosoly volt az arcán, s ahogy beleharapott az ajkába, láttam, valamit mondani szeretne…
-Azt hittem…szóval, nem ilyen csajra számítottam, mint te….hanem….nem is tudom…másra.
-Olyanra mint amilyen te is vagy?
Felcsillantak a szemei, szinte láttam, ahogy meggyúl benne az isteni szikra, feldobtam annak a lehetőségét előtte, hogy vitát szítsak….
-Olyan mint én? Milyen? Milyennek gondolsz engem?
Tudtam, ha elmenekülök előle, azzal ő fog csak nyerni, engem pedig többé nemfog emberszámba venni…szembeszállok vele, vagy elmenekülök…..de aztán döntöttem: ki ez a csaj, hogy félnem kellene tőle?
-Arogáns…lekezelő…bunkó…
-Óhhh….köszönöm.
-Ne köszönd….én nem olyan vagyok mint te….
Elnevette magát.
-Mi olyan vicces?
-Ez az egész….te vagy első olyan csaj hosszú idő után, aki nem tojik be tőlem…sőt…még le is bunkózol…igazad van, nem hasonlítassz rám…te sokkal rosszabb vagy….
-Kössz…de miért is beszélgetünk mi most igazából?
-Valamit nagyon jól csinálsz, kislány…mert tudod, a pasid, előttem és utánam is annó, akármilyen csajjal volt….mindig visszajött hozzám….előbb utóbb….s mindig láttam a szemeiben….hogy engem akar….de melletted…
-Mi van mellettem?
-Mióta itt vagytok….mégcsak rám se nézett. Max addig míg mondott nekem valamit, vagy mikor köszönt….de rólad le nem veszi a szemét….egy pillanatra sem…nem ismerek rá…
-Az a problémád, hogy a pasimat, vagyis bocs az “exedet” már nem érdekled? Mi a francért mondtad ezt most el nekem?
-Nem tudom. – felelte – Csak elszerettem volna mondani neked, ennyi.
-Óóóó….köszönöm. – azzal a kezébe nyomtam a kávét, majd miután kivittem a többieknek is, kimentem megint rágyújtani. Le sem tagadhattam volna, egy ideg voltam, mindenesetre Frida előtt tartanom kellett magam. Frida befelémenet még megállt mellettem, és csak annyit mondott:
-Kössz a kávét….de ugye azt tudod, hogy ettől még nem leszel nekem szimpatikusabb?
-Tudom…és hidd el, nem is ez volt a célom.
-Helyes…..nagyon okos lány vagy.
Azzal letette a poharat, kiment elköszönni mindenkitől és egy kis idő elteltével hallottam, amint elindul az autójával. Fellélegeztem. Túléltem. Kijött hozzám Barni…és mesélt egy két érdekes dolgot, Fridával kapcsolatban. Mikor ugyanis a csaj kiment elköszönni, annyit súgott Barni fülébe, idézem:
“Remélem őt megbecsülöd….megérdemelné…”
Szikrát nem kaptam, mert ezt álítólag Frida mondta rólam. Igaz, megkeseredett a csaj az élettől már, de nem tudom….ez kicsit sokkolóan hatott rám…de a legjobb, hogy nem menekültem el előle. Talán az volt a célja, hogy felmérje milyen a vérmérsékletem? Kitudja….ami biztos, hogy fogalmam se volt arról, a pasim hogy bírt egy ilyen nővel együtt élni 3 kerek évig (+/- a nosztalgiázások) Mert ha valaki, akkor ez a csaj aztán vitte a prímet…..lehet hogy jól nézett ki…de egy oltári nagy bunkó…
Bazsa családja
2010 május 6. | Szerző: bamby21
Tök jó. Majdnem délután 5 van, mire nagynehezen a srácokat kilehet könyörögni abból a nyomorult vízből…hót fáradtan elindulunk kifele. Caplatok Bazsa mellett, mire feltűnik, Barni és Ali eltűntek. Zoli csak legyint, hogy biztosan csak elbámészkodtak valahol, de aztánhogy Ali előkerül, lelép Bazsa, mi pedig vagy 30 percet dekkolunk a kocsiban, mire előkerülnek mind a ketten, hatalmas vigyorral a képükön.
-Merre voltatok?
-Nem mindegy az neked szivi? – vigyorog Bazsa.
-Nekem az….de mostmár menjünk haza inkább, mert hulla vagyok.
Így is lett, de pihenni azt szinte semmit sem tudtunk, mert jóformán csak lepakoltunk, zuhanyzás, átöltözés és indultunk is Bazsa szüleihez….vacsorázni.
A kis összejövetel apropója az volt igazából, hogy Balázs faterjának, Gabi bácsinak a szülinapja volt. Nem voltunk kevesen…nah. kb. 30-an. Ez pedig álítólag a “szűk család”…..nálunk ez max 10 embert jelentene….náluk szimplán 3 tucatot….kishíján:) Elvégre a nagy család a szép család…..ahogy nálunk szokták mondani. Bográcsoztak, húst sütöttek, volt rengeteg sütemény, üdítő….és az a rengeteg sör…..anyám! Ipari mennyiségben állt a pincében a sok tálca egymáson:) Tök jó kedvem volt, mert Bazsa anyukája, Edit (tegeznünk kellett) nagyon jó házigazdának bizonyult, Gabi bá’ szintén….a csajokkal sokszor már egymást támogattuk a röhögéstől, Brigit pláne. Neki egy-egy story után még a könnyei is potyogtak a nevetéstől.
Ahogy bementem a nyárikonyhába inni valamit, egy nem túl szimpatikus csaj-brigáddal sikerült összeakadnom. A magas barna csajt Fridának hívták, őt előtte nemsokkal mutatta be nekem Bazsa. Nem voltam én sem éppen a szíve csücske a csajnak…..méricskélt, grimaszolt, és a barátnőivel súgdolózott. Igyekeztem nem tudomást venni róla, de igencsak idegesítő teremtések voltak…mind a hárman, főleg úgy, hogy még egy szót sem beszéltem velük mindidáig.
Kimentem, és megkérdeztem Barnit, ismeri-e a csajt, Fridát….mire ő csak felsóhajtott és válaszolt:
-Ismerem….együtt éltem vele 3 évig…..
Úszni tanulok
2010 május 5. | Szerző: bamby21
Eljött a pillanat, amitől annyira iszonyodtam. Kaja közben ugyanis szóba került hogy nem tudok úszni, erre Bazsa kitalálta a tutit: Megtanítanak….
-Lóf*szt!!!!! Felejtős….nem megyek bele a vízbe!
Mire Zoli:
-Akkor majd viszünk.
Ali nem örült az ötletnek, Barni szintén nem, de Bazsa addig dumált nekik, hogy nagynehezen belátták…..előbb utóbb szembe kell nézzek a félelmeimmel….így a víziszonyomtól is.
Nem akartam hogy hülyének nézzenek a többiek, ezért most mellőztem a kiabálást és a sikítozást, mikor is megindultak velem a vízbe, viszont remegett kezem lábam. Kb mellig ért a víz, mikor megtorpantam. Nem mertem tovább menni, egyre hidegebb volt a víz, amint befelé mentünk….kezdtem nagyon baparázni. Bazsa odúszott mellém.
-Gyere Eszti….vigyázunk rád, nyugi van!
Mire nagynehezen kicsit beljebb mentünk, már majdnem nyakig ért a víz….és akkor aztán már tényleg rohadt hideg volt. Bazsa szorosan mellettem maradt mindvégig, aztán átfogtam a nyakát, mert már a talajt se kezdtem érezni a lábaim alatt biztonságosnak. Bazsa látta, mennyire félek, mert csak ennyit mondott, ahogy a kezemet megfogta.
-Figyelj, Eszter…emlékszel, mikor lebuktam előtted Alízzal? Mikor még a lakótársaddal jártam? Nem ismertelek 100%-an, de megbíztam benned annyira, hogy megkérjelek, hallgass a titkomról….igaz?
-Igen…
-Oké….te mostmár ismersz engem, igaz? A barátod vagyok?
-Igen…
-Akkor most neked kell megbíznod bennem….és a Zoliba is…vigyázunk rád, nem lesz semmi gond…megtanítunk úszni…nem nehéz, oké?
-Nem fog menni….félek….
-Nincs mitől félned…csak csináld azt amit mondunk, és nem lesz semmi gáz…
Zoli közben odajött, és belevágtunk a dologba. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, hogy bementünk a vízbe….de a dolog nem is volt olyan vészes, mint hittem. Nagynehezen megnyugodtam, főleg hogy éreztem, valóban vigyáznak rám, hiszem nem egy – két olyan alkalom volt, hogy bizony utánamkaptak, mert elmerültem. Viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy maradjunk a mélyvízben, mert így nem csalhatok, és rá vagyok/leszek kényszerítve, hogy ússzak.
Nagyon kifáradtam….mire végre aztán a csajok bejöttek megnézni, és elégedetten konstatálták, haladok. Jó távolságra volt egymástól a két srác, mikor Aliék bíztatására nekileselkedtem, hogy A-tól elúszom B-ig…egyedül.
Bazsa nem akarta először, hogy a majd 2 méteres víznek nekiinduljak egyedül, de Ali rábeszélte, hogy ő majd jön mellettem. Így is lett. Azt a majd 20 métert megtettem egyedül…és a többiek nagyon büszkék voltak rám. Szinte hihetetlennek tűnt….tudok úszni…
Na, persze segítség nélkül nem ment volna…de egy pillanatra sem vontam kétségbe azt, hogy a fiúk valóban vigyázni fognak rám…
A könyörgésem nagynehezen így beérni látszott, néhány hossz után elindultunk kifelé…ünnepelni….ergó, felajánlottam, hogy kaja után fizetek egy kört mindenkinek, az úszómestereimnek pedig mindjárt kettőt. Barni szintén elégedett volt velem. Habár éppen olvasott, mikor visszamentünk, láttam ahogy néhányszor a partról figyel minket, mit csinálunk, mert ugye a keze miatt nem jöhetett be a méteres vízbe.
Büszke voltam, hogy ilyen rendes haverjaim…vagyis barátaim vannak…még azt is nekik köszönhetem, hogy megtanultam úszni:) Bazsával sokszor összeakad a tekintetem mostanság, persze félreértés ne essék, semmi “érzelmi” dologról nincs szó…de sokszor ő csak elkezd egy mondatot, én pedig befejezem helyette….annyira ismerjük már a másik gondolatait. Barniék márcsak legyintenek, mondván “zsák a foltját” barátság a miénk….
Valóban…egyik kutya, a másik eb….mégis, azt tudom, ha valakire, akkor rá bármikor számíthatok 100%-an….és ez nagyon megnyugtató érzés:)
Csodabogár FC
2010 május 5. | Szerző: bamby21
Persze…..vasárnap, mindenki élvezni akarja még egy nap a víz adta lehetőségeket, nem nagy meglepetés, hogy a strand gyakorlatilag tömve van, ennyi embert legutóbb talán otthon láttam a sétáló utcában, mikor valami színházi rendezvény volt.
Hapsijaink nem szivbajoskodnak, amint odaérünk levetkőznek és uccu neki a víznek…..mire mindent kipakolunk és lecuccolunk, tök vizesen, kiabálva, röhögve jönnek vissza. Ali ránéz Barni gipszére, amire egy jó adag frissentartó fólia van tekerve, meg valami nejlon is, de látszik rajta…..nem igazán vigyázott rá:
-Te bementél gipsszel a vízbe?
-Naná…majd kimaradok a buliból, nem?
Én már nem szólok semmit, csak legyintek. Kb derékig mentek bele a vízbe….legalább lelocsolhassák egymást, mint egy csapat gyerek….úgy élvezik hogy baromkodhatnak megint. Semmi para….a pasijaink egytől egyig lököttek…ezt már senki nem teszi szóvá. Jucival olvasunk, Brigi és Ali napozik….egész nyugis minden, ahhoz képest legalább is, hogy mennyien vannak.
Dél….rohadtul kajásak vagyunk, de strand lévén, naná, szinte semmi kaját nem hoztunk magunkkal, ami volt, az is az enyém….nehogy rosszullegyek, aztán ne legyen mihez nyúlni. Jönnek a pasik, szintén kajásak. Összeszedjük a cuccainkat, és elindulunk lángosért. Bazsa, Ali, Barni, Zoli, meg én….Zoliék látványosan röhögnek, nem értem min, ezért megkérdezem:
-Mi a vihogás tárgya?
-Nézz már szét….úgy néznek ránk mint a földönkívüliekre….azok a fejek, te!!!
És tényleg…a tetoválások látványa ezek szerint nemcsak ránk vannak ilyen hatással. A srácok nem azok a fajták, akik olyan hamar zavarba jönnek, sőt, Bazsának kezd tetszeni a szitu, hogy ilyen sokan megfordulnak utána. Barni szintén, főleg hogy a kajára várva odajött hozzánk két osztrák csaj, hogy szeretnék őket lefényképezni…mert, ahogy Ali lefordította, tetszik nekik hogy a srácok ilyen “színesek” és nagyon bejön nekik a tetoválás….ennyit mondtam Alinak:
-Kérdezd meg tőlük, szatyorban vagy vödörben nőttek-e fel. A tetoválás a 21. században még újdonságnak számít?
Ali röhög, a 2 csaj szintén…habár szerintem nem értették, mit mondtam nekik. Jobb is. De mindegy….a csajok lefényképezik őket, aztán elégedett mosollyal a képükön végre lelépnek. Ali nézi őket egy darabig, aztán felsóhajt:
-Istenem….mi jön még ma?
Nagyon melegem van. Barni kezembe nyom egy sört, meg cigit és egy árnyékosabb helyre küld, ahol leülök aztán. Hallok valami nevetést a hátam mögül, hát ahogy megfordulok, majdnem rosszul lettem…a volt osztálytársaim integetnek nekem. Odaslattyogok, mire ők kikerekedett szemekkel néznek rajtam végig. Ők voltak ugyanis a gimis osztályom elit – rétege, az a pizonyos PICSA TEAM, akik bárkiből, bárhol, bármikor hülyét csinálhattak, megalázhattak…etc…etc…csak mert ők “olyan nagyon jól néztek ki és megtehették” Utáltam őket…mert rendszeresen engem is elővettek valamiért, ha másért nem is, hogy csak legyen akinek beszólhassanak. Andi, Nóri, Bogyó, Kata, Edina—–>ahogy magyukat csak nevezték, a DÖGÖS ÖTÖS.
(Na, anyukáim, kössétek fel a tangabutyitokat…mert ha valamikor, akkor most tutira nem ti lesztek a királyok….hanem bizony én:)
Persze…megindult a szivató hadművelet, de nem igazán találtak rajtam fogást….nem volt mibe belekössenek, mert már közel sem úgy néztem ki, mint kb fél éve, mikor érettségiztünk. Barni aztán utánam jött szólni, hogy menjek Alinak segíteni elvinni a kaját.
-Ó…. – szólt Nóri – ő a pasid amúgy?
-Szia, Barni vagyok…és nem a pasija. – egy pillanatra még az ütő is megállt bennem, de aztán: – hanem a vőlegénye vagyok.
Kata szemei kikerekedtek:
-Ajjha….szép. De nem látok rajtatok gyűrűt.
-Azt ne is keress…mert nincs. Tetoválásunk van. – majd a csípőmre mutatott, és az ő alkarján lévő fecskékre. Majd lesz valami az ujjára is varratva…ha végre valamit jónak tart…ennyi.
Csajok képére igencsak elégedett vigyor ült ki amint a pasimat fixírozták, de aztán csakhamar beleuntam….és leléptünk. Mielőtt visszaértünk a többiekhez, megkérdeztem Barnit, miért kamuzott a csajok előtt:
-Miért mondtad azt hogy a vőlegényem vagy?
Ő csak nevetett és vállatvont.
-Elnézve azokat a csajokat….gondoltam biztosítok nekik valami témát a nap hátralévő részére, had irigykedjenek csak….
-Honnan veszed hogy irigyek?
-Szivi….én régen azokat a csajokat döntöttem meg első körben, akik így stíröltek végig, mint ők…..csak tudom…
-Nem vagy te egy kicsit öntelt?
-Ez nem önteltség….csak tapasztalat…ennyi.
-Inkább nosztalgiának nevezném, ahogy elnézlek most!
Megfogta a kezem, és odahajolt hozzám.
-Melletted nem nosztalgiázok…nyugi.
-Hát…azt merem remélni!
Megyünk a strandra
2010 május 4. | Szerző: bamby21
Reggel olyan volt a ház, mint egy bezsongott méhkas….Ali berapcacázik a szobámba és minden túlzás nélkül rámugrik….én meg félálomban nekiállok kiabálni:
-Te hülye! Takarodj már le rólam! Normális vagy?
-Jó reggelt……ébresztőőőőőő!!!!! – üvölti a fülembe. Kelj már fel…..lemegyünk a balcsira!
-Hova?
-Le…a tóra, tudod? Balaton…magyar tenger?!
-Menjetek…..én maradok!
-Ugyan már Eszti….jössz és kész! – azzal lerángatta rólam a takarót, mire én lendületből hozzávágtam a kispárnámat.
-Nem – megyek – bele – olyan vízbe – aminek – nem – látom – az – alját! – érthető?
-Nem gáz….majd napozol kint velünk!
-Utálok napozni! Különben is….te se vagy jobb mint Hófehérke….a hipó reklám akár rólad is szólhatna…na, mindegy.
-Ne csináld már….Eszter!
-Ali…nem tudok úszni…..emlékszel?
-Majd csak derékig jössz bele…én pedig melletted leszek, nyugi, majd figyelek rád….komolyan.
Közbe kinézek az ajtón, látom Bazsa már cuccol kifelé, Barni is megjelenik közben.
-Na, bébi…..öltözz…megyünk a strandra.
Ali magyaráz valamit Barninak, de én nem figyelek oda, inkább visszamászok a takaróm alá. Egyszercsak valaki felemeli a takaróm és megcsikiz. Kiugrok a fedezékemből, de azzal a lendülettel le is esek az ágyról, mire nagynehezen feltápászkodnék, Zoli bekiabál:
-Grat Eszti…10 pontos esés volt!
-Hehehehehe – szóltam vissza sértődötten.
Barni nem segít…mert annyira röhög.
-Majd szólj, ha megnyugodtál…oké!?
-Jaj, Eszti…muszály mindenért durcáznod?
-Igen….képzeld. Nem akarok menni a strandra…
-Tudom hogy parázol a tavaktól meg a hasonlóktól…..de attól még lejöhetsz. Másnem azért hogy lángost egyél….azt ki nem hagynám…tuti!
-De nem kell akkor fürödnöm, ugye?
-Azt csinálsz, amit akarsz…ha nem akarsz a vizbe menni, nem mész, ilyen egyszerű. Na? Ja….este meg átmegyünk a Bazsa szüleihez kajálni….megfelel?
-Meg….
-Akkor ne duzzogj királylány, hanem szedd össze magad, és gyere le reggelizni!
Nem sok kedvvel, de megtettem. Mióta kiestem a csónakból, és kishíján bele fulladtam abba az istenverte horgásztóba….azóta rettegek belemenni az ilyen természetes vizekbe….brrrr…..félek előre is!
Jucival beszélgetünk
2010 május 2. | Szerző: bamby21
Délután aztán elköszöntünk Linktől, és a srácok elindultak vele a menhelyre….mondanom se kell, egybefolyott taknyom-nyálam, úgy megsirattam a blökit, de hát ez van….
A többiek a medencében döglöttek még, mi Jucival a teraszon szárítkoztunk…nemsokára neki is akartunk állni kaját csinálni. Muszály volt…valahogy vizesen, bikiniben…nem az igazi mondjuk a fritu mellet ácsorogni.
A srácok nagyon jól elvoltak, szinte amint felöltöztünk és kiléptünk a teraszra, nekiálltak a vizipisztojokkal egymást üldözni…és abból bizony mindannyian kaptunk is aztán:)….jó volt, kifejezetten jó….jó hideg…:)
Jucival beszélgettem kicsit….hosszú idő után szinte most először úgy komolyabban, főleg hogy a többiek nem voltak a közelben….sokkal beszédesebb volt mint általában a csajok mellett.
Kérdezgettem mindenfélét tőle, ő meg hol válaszolt szinte azonnal, hol sikeresen zavarba jött és pirult 1000-rel. Rendes csaj, habár majdnem 3 évvel fiatalabb nálam, nem olyan mint egy tucat-tini, nem igazán az a bulizós fajta, mint mondjuk Brigi…de igazán jól ellehet vele beszélgetni, és nagyon okos meglátásai vannak úgy általánosságban is.
Kifaggattam őt a Zsomborral való kapcsolatáról, hogy jól megvannak-e, meg mit szoktak együtt csinálni, hova járnak el, kit – mi érdekel, hova járnak suliba…Juciról annyit, hogy a szülei elváltak 6 éves korában, van egy öccse, és az apjukkal élnek együtt. Jogi asszisztensnek tanul, hétvégenként pedig kasszázik egy hipermarketben. Szereti a könyveket, a keresztrejtvényeket, főleg a sudokut….és ami a legjobban meglepett, az az volt, hogy Beethovent is gyakran szokott hallgatni. Ez tök jó…szerintem. Ki nem nézném belőle amúgy…Beethoven…jajj…hát, igen…ízlések és pofonok…
Mikor Bazsáék bejöttek végre átöltözni, Barnival együtt nekiálltak egymást a vizes törülközőjükkel csapkodni. Drágám egyik ilyen megmozdulása kicsit célttévesztett és az én lábamat találta el vele. Az még haggyám hogy fájt…de milyen vörös lett a lábam….
-Te komolyan hülye vagy…
-Ne haragudj, baba…nem téged akartalak eltalálni!- jött a válasszal – Te szemét…te meg ne röhögj! – kiabált Bazsának.
-Gondoltam…de mostmár tűnjetek a szemem elől, vagy kaptok mind a ketten!
Juci vigyorogva végignézte az egészet, viszont akkor rögtön elfordult, mikor Barni bocsánatkérés gyanánt megcsókolt. Láttam, zavarba jött.
-Mi van Juci…igen pirulsz?!
-Én már csak ilyen vagyok….ez van.
-Tudom, nyugi…csak vicceltem, piszkállak…de merő szeretetből…tudod?!
-Tudom…te, Eszti….
-Igen?
-Kérdezhetek valamit? Ha nem akarsz, max, nem válaszolsz majd…
-Mi lenne az?
-Mikor újra összejöttetek…mennyi idő telt el addig, míg ismét nagyjából megtudtál benne bízni?
-Mármint?
-Hát, hogy mondjuk mikor csókolt meg először…meg ilyenek…
-Jaaa….értem. Hát, lássuk csak. Míg titkoltuk előttetek a dolgot, akkor talán 1- másfél hét után csókolt meg ismét “először”….de jó 3 hónap eltelt…mire azt mondtam hogy csak az az egészséges bizalmatlanság maradt meg bennem, mint ami ilyenkor mindenkiben…mindenkiben megmarad egy megcsalás után. Ennyi.
-Majdnem 2 hét után csókolt meg? Mert? Hogyan? És te miért nem?
-Juci….túlpörögtél….szóval! Mert egyrészt nem találkoztunk sokat, mert mind a ketten dolgoztunk…meg nem akartam, hogy azt higgye…minden oké lesz köztünk majd egy szempillantás alatt….kiváncsi voltam, tudni fog-e várni?! És tudott.
-Akkor nagyon jól bírtátok…
– Na, igen. Beszélgettünk a parkolóban és mikor elindultam, hogy oké, szia…én most megyek….hát, utánamjött….megcsókolt…
-De ez miért érdekel? Megkérdezhetem? Valami baj van?
-Nem…dehogy….csak, kíváncsi voltam, hogyan bírkózik meg az ilyen szituval az ember. Én még szerencsére nem voltam ilyen helyzetben. Csak Zsombor mesélte…hogy kiderült, titokban már egy ideje együtt voltatok….és meglepett, mert nem gondoltam volna…hogy a történtek után még egy párt fogtok alkotni.
-Ja, értem….gondolom Aliékról is tudsz….hasonló történés volt ott is, sajnos.
-Igen…tudom, de remélem minden oké lesz velük is majd…mert látom mind a kettőjükön….szóval hogy próbálnak a másikkal többet foglalkozni…meg rendbehozni a dolgokat.
Felsóhajtottam én is…mert Jucival együtt én is reménykedtem, hogy az idő talán az ő esetükben is minden sebet begyógyít….és a dolgok megint működni fognak ismét köztük, mint a “sajnálatos baleset” előtt.
Link…avagy, kutya a dobozban
2010 május 1. | Szerző: bamby21
Nem siettem el a “reggeli kelést”, mert megint majdnemcsak 11 volt, mire lekászálódtam a földszintre. A többiek szintén….másnaposság, kóma, begyógyult fejek…..:) Habár, nekem nem volt ilyen problémám, mert ha valami, akkor másnapos nem voltam, annyit azért nem ittam a srácokkal ellentétben, nekiálltam kávét főzni, mert egy idő után már attól is rosszul voltam, ha rájuknéztem, annyira látványosan szenvedtek.
Bazsa viszonylag fitt volt, de azért dupla adag kávét főztem le….biztos ami biztos alapon, mindenki kicsit észhez térjen….kimentünk aztán cigizni, mikor is Zoli és Bazsa valamit meghallott.
-Gyerek sírás ez? – kérdezte Zoli.
-A franc tudja…szerintem nem… – hallgatózott tovább Bazsa.
Én is kicsit kihegyeztem az antennákat, és tényleg, mintha valami nyüsszöggött volna az udvarban valahol.
-Ez kutya…. – jelentettem ki.
-De nekünk nincs kutyánk….a szomszédnál se láttam…. – mondta Bazsa.
Nekileselkedtünk, és elindult mindegyikőnk egy irányba, azt keresve, vajon mi lehet a hang forrása. Nem telt el talán 5 perc se, mire Zoli kiabál:
-Megvan! Ezt nézzétek meg!
Visszafutottunk, mire ő egy dobozzal a hóna alatt sétált fel a teraszra. A papírdobozban egy kiskutya volt.
-Hát te hogy keverdtél ide kispajtás? – vette ki a dobozból Zoli a kutyust.
-Helyes kis dög….na, szólok a többieknek, mit találtunk.
Kijött mindenki, de a kiskutya nagyon megijedt, úgy remegett mint a kocsonya, behúzta fülét farkát.
-Ki az a baromállat, aki ilyet tesz egy ilyen szerencsétlen kisállattal? – kérdezi Brigi.
Hát igen….nagy az isten állatkertje, és egyre alacsonyabbak a kerítések benne….az ivartalanítás úgy tűnik még sokak előtt most is ismeretlen. Arról beszélgetünk mi legyen vele, miközben a csajokkal hozunk a blökinek tejet és párizsit, hogy talán előbb megbarátkozik így velünk. A művelet sikeres, hagyja hogy megsimogassuk és már nem rezzen össze minden zajtól….de persze azért még érezni rajta, hogy bizalmatlan, hiszen nem is olyan rég valaki kidobta őt egy dobozban, mint valami szemetet. Teljesen érthető.
Zoliéknak van két felnőtt kutyájuk, Bazsa nem akarja magához venni, Zsombiék se tudnák hova tenni, Alival igazából mi sem, mert a házba nem lehet kutyát tartani, csak Pl: macskát, halat, tengerimalacot….az ugatás elkerülése végett….persze.
Mindenki Barnira néz, mire észbekap:
-Mi van? Na…ezt itt és azonnal felejtsétek is el…nekem nem kell kutya…
Kicsit elszomorodom, mert ez ergó azt is jelenti egyben, hogy a kutyustól meg kell válnunk. Nézegeti Juci a telefonkönyvet, aztán felhív egy menhelyet, fogadnák-e a kölyköt….és a válasz, igen. Sajnos….
Időközben isten szikra útján, kitaláltam a legtutibb nevet a vakarcsnak: Link. A többieknek is tetszik, így jóváhagyják, de nem boldogít a tudat, mert ha nemsokára megyünk majd haza, vagy talán akár ma is, visszük a kicsit a menhelyre. Nekem nincs hozzá szívem, Barniék viszik majd el….délután.
Sajnálom…mert igazán helyes egy kis csirkefogó, puha szőre van, már most látszik rajta, hogy nem lesz valami nagy növésű, mert azt tippeljük, félig beagle lehet (foltjai miatt, meg a pofája is) ….félig meg…ki tudja….utcai vegyes…de nagyon játékos, és a 30 deka párizsit gyakorlatilag kétszerre megette…igazi kis zabagép:)
Olyan rossz érzés, hogy nem tudunk rajta segíteni….de remélem hamar örökbe fogadja majd valaki, és rendes családja lesz majd neki is.
Egy biztos, valakinek biztosan nagyon hűséges társa lesz majd!
(Majdnem) Meztelen éjjszakai fürdőzés
2010 április 29. | Szerző: bamby21
Betudhatnám annak az alkoholnak is, amit az este elfogyasztottam, vagy csak szimplán a saját hülyeségemnek, de az éjjszaka közepén, hogy nem tudtam aludni, kimentem a medencéhez…..azzal a feltett szándékommal, hogy fürödjek. Ez még oké is lett volna, de kicsit untam a “bikinis” részét a dolognak, és….mivel már mindenki aludt, megszabadultam a felsőmtől…..és hajjjaajjj…..mindjárt jobb is volt. Így elnézve magamat, azért na…oké, hogy sokat fogytam, de a diéta és a torna kombinációja akkor is hasznosnak mutatta magát az én testem esetében.
Tök jól el is voltam, sikerült magam kellőképpen lehűttenem, mikor is valaki nekiállt mögöttem a torkát köszörülni. Reflx-szerűen magam elé kaptam a kezeim…de legnagyobb megnyugvásomra csak a pasim volt az…
-Mióta mozizol itt szivi?
-Elég régóta….hogy lássak mindent, nyugi.
-Remek…
-Felkeltem és láttam, hogy nem vagy sehol….valahogy volt egy olyan érzésem, hogy idekint leszel.
Azzal leült a medence szélére, míg én a felsőmmel szerencsétlenkedtem. Egyszer csak hallom, nyílik a terasz ajtó…:
-Hoppá…..zavarok, látom?! – szólt Zoli.
Barni beállt elém, én meg csak röhögtem, Zoli szintén….
-Na, jó fiatalok….hagylak titeket romantikázni…a lehető legrosszabkor jöttem aztán ki én is….
-Az nem kifejezés. – feleltem vörös fejjel.
Addigra már Barni röhögött keserves módon, mivel nekem közbe csaknem sikerült a felsőmet visszavennem, csak a topomat vettem magam elé.
-Na, holnap meglesz a téma, asszem’….mert ha valaki, akkor Zoli aztán nem tud lakatot tenni a szájára…az szent biztos!
-Na és? Nem kötelező magyarázkodnod….azt csinálsz, amit akarsz, nem anyád előtt történt mindez….
-Az lett volna még egy szép pillanat….
Beállt mellém ruhástul a vízbe, mikor már éppen azon voltam, hogy kimenjek, mert a szél lengedezett, és kezdtem fázni.
-Ruhástul? – néztem rá.
-Félmeztelenül? – kérdezett vissza.
Utálom, mikor csak centikre van tőlem az arca, a kezei pedig éppenhogycsak érintik a bőröm…a hideg futkos a hátamon, és gyakorlatilag azonnal libabőrös leszek. Megint azon kapom magam, hogy kishiján a rosszullét kerülget, mert elfelejtettem néhány pillanatra még levegőt is venni, ahogy ilyen közel kerül hozzám.
-Minden oké!? – simítja végig az arcom – Igen elsápadtál…
-Jól vagyok…hogyne.
Vagyis, nem, de mindegy….akkor már tényleg “rosszul vagyok”, mikor minden túlzás nélkül nekem esik ott a medencében, mire viszont lecincálja magáról a pólót, kicsit elbizonytalanodok:
-Ugye nem itt akarsz a medencében nekemesni?
Vigyorova kidobja a székre a csuron vizes pólóját, majd a gipszére néz.
-Ha nem lenne ez a franc a kezemen, minden további nélkül megtenném….de azt hiszem….itt max tényleg csak romantikázni fogok veled….
Oké…..én benne vagyok….és tényleg….szép estém lett végül is:) és a legjobb, hogy még aludni is tudtam aztán:)
Kiköltözni…beköltözni
2010 június 10. | Szerző: bamby21
Másnap elmentünk Aliékhoz (úgy írom, mintha már ott laknék Barninál, komolyan) Vacsorázni. Tök jó volt, mert jöttek Zoliék meg a Juciék is:) Atya isten, mennyit röhögtünk….megint:)
Aztán hogy végeztünk, mentem Alinak segíteni mosogatni, gyanútlanul:
-Eszter, kérdezhetnék valamit?
-Persze….
-Figyelj….arra gondoltam….
-Mire?
-Szóval…..hogy, mi lenne, ha egy időre megint megpróbálnánk Bazsával az együttélést….mint a balhé előtt?!
-Oké…és?
-És….jó lenne, ha addig….
-Nem lennék itt?
-Hát, igen, vagyis nem….én nem azt akarom, hogy….szóval, nem akarlak elzavarni….de kicsit többet szeretnék vele kettesben lenni, érted?
-Hogyne, értem….semmi gond!
-Szuper….mert a maradék cuccodat már összeszedtem és ott várnak a szekrényben egy sporttáskában.
-Igen? Ejj, de alapos volt valaki….szóval esélyem se lett volna ellenkezni, igaz?
-Nem….csak, tudod, beszéltem Barnival is kicsit erről a dologról….és….azt mondta, összetenné a két kezét, ha végre kihajítanálak innen….mert akkor végre….nem kellene álandóan ingáznod, meg hasonlók.
-Összeesküvő brigád!!!! A mindenit….ez már vérlázító, amit ti műveltek a hátam mögött, komolyan!
-De ugye…ettől még….nem fogsz rám haragudni? Csak…..szeretem Bazsát és….rendbe akarom tenni a kapcsolatunkat.
-Dehogy szivi….megértem! A franc egye meg…akkor is te leszel a legjobb barátnőm, ha elköltözök innen! A te boldogságod az enyém is…ez így helyes!
Közben befejeztük a mosogatást, leültünk a földre, s míg a többiek kint beszélgettek, mi nekiálltunk vodkanarancsozni, meg cigizni persze….és egy idő után sírni is….aztán bejött először Bazsa:
-Ti meg mit műveltek itt a kövön?
-Beszélgetünk….meg…iszogatunk.
Bazsa legugolt mellém, aztán átfogta a vállamat.
-Szóval, Aliz elmondta, mit szeretnénk?
-Igen…és én beleegyeztem. Szóval, üdv itt….új lakó! – majd megtöröltem a szemeimet, mert potyogni kezdtek a könnyeim.
-Imádlak bébi….köszönöm! – válaszolta Bazsa, majd adott a fejemre egy puszit és megölelt.
-Ugyan….legalább mostmár minden oké lesz köztetek is…ez a legfontosabb.
-Ja…te meg söpörsz át a haveromhoz….tényleg! És…mit szóltál Linkhez?
-Kössz, hogy elhoztátok! Imádom azt a kis dögöt.
Bejött Barni is utánunk:
-Mi van itt? Különcégeztek?
-Szivi…! – szóltam Barninak – cuccolok hozzád, mit szólsz? Ki lettem rakva innen!
-Na végre….azt hittem soha nem történik meg már!
Nekiálltunk röhögni….minden. Valahol jó érzés volt, de rossz is egyben. Összeszedtem a cuccaimat, aztán egy hosszúra sikeredett öleléssel elköszöntem Alitól. Megtettem, mert nekem az ő boldogságuk nagyon fontos….rossz volt, mert mostmár nem ülünk majd együtt esténként a tv előtt, és reggelente nem lesz akivel a konyhában hót kómásan a másik kinézetén poénkodjak:( Viszont….összeköltözöm Barnival….és ki tudja? Talán sikerül még jobban összecsiszolódnunk, ezáltal is:)
Mindenesetre, mikor odaértünk Barnihoz, és bementünk a lakásba, ő csak ennyit mondott:
-Mától…azt hiszem, nevezhetlek az élettársamnak is….nem?! Együtt élünk…
Jesszusom….de furcsa….:)
Oldal ajánlása emailben
X